Tusványos legnagyobb hősei

Fotó: Pinti Attila

Harmincegyedik alkalommal tartották meg a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort. Szombat este, a zárónapon a Petőfi Színpadon Szabó Balázs Bandája, valamint a Honeybeast koncertjére bulizott a többezres közönség, ráadásként a MIT-sátorban pedig a Loyal zenekar csapott a húrok közé.

Péter Beáta

2022. július 24., 03:532022. július 24., 03:53

Július 19–23. között meghatározó és izgalmas beszélgetések zajlottak Tusványoson a közel harminc programsátorban. Az előadásokat követően és azok mellett koncertek, kulturális, és egyéb szórakoztató programok színesítették a tusnádfürdői tábor életét, ember legyen a talpán, aki mindenhová eljutott. És ott volt még a személyes tusványosi találkozások öröme, amely a pandémia miatt egymást követő két évben nem következhetett be. Hiszen, mint többen elmondták, vannak ismerőseik, barátaik, akikkel mindig, vagy csak itt találkoztak évről évre.

Szombat estére a legtöbb előadósátoron már lezárult a ponyva, lefeküdtek a gyerekek, akik a Csíki Anyák sátrában játszottak napközben, mialatt a szüleik előadásokat hallgathattak ugyanitt, de legördült a függöny a Magyar Teátrum sátrában, és a Magyar Kultúra sátrából is elköszöntek az utolsó fellépők, szétszéledt a közönség, akik magukkal vitték azokat az élményeket, amelyekben részük volt (hogy csak néhányat említsünk, ahol tartalmas programokkal várták a betérőket).

Volt, aki a Kriza János Népzenei Sátor felé vette az irányt, hiszen a vonzáskörében még javában zajlott az élet este is, volt, aki a Csűr felé, sokan pedig a koncerttérre mentek megnézni és meghallgatni a Szabó Balázs Bandája fellépését.

Fotó: Pinti Attila

Ahogy korábban is, az esti koncertek között Tusványos kabalamacija diktálta a tánclépéseket, majd a bemondó, aki sajátosan aranydrága bogaraimnak szólítja a közönséget, felkonferálta az idei Tusványos utolsó nagyszínpadi fellépőjét, a Honeybeastet. Ekkora már telt házas lett a koncerttér, sőt a beléptető sátornál még éjfélkor is hosszú sor kígyózott. A Honeybeast A legnagyobb hős című dalát egy emberként dalolta a közönség, egymásnak is énekelve, hogy „te vagy a legnagyobb hős a világon”.

Fotó: Pinti Attila

Igazuk is volt, hiszen sok hős volt jelen. Hősök voltak a szervezők, akik tartalmas programot állítottak össze, hangulatos programsátrakat álmodtak és alakítottak ki, illetve éjjel-nappal azon dolgoztak, hogy a táborba érkezők jól érezzék magukat, és minden zökkenőmentesen működjön; a támogatók, akik biztosították, hogy megvalósuljon a rendezvény; az előadók, hogy fontosnak tartották megosztani a gondolataikat; az újságírók, akik továbbadták a nagyvilágnak, hogy mi történik és mi hangzott el Tusványoson; a szállásadók, akik befogadták a tusványosozókat; a mentőszolgálat szakemberei és a Vöröskereszt önkéntesei, de hősök voltak a szakácsok, akik etették a sok éhes szájat, a kiszolgálók, a különböző szolgáltatók, a színpadtechnikusok, a takarítók, és fel sem lehet sorolni, hogy hány ember tett azért, hogy a nyári egyetemen és diáktáborban minden rendben menjen a maga útján. De hős volt, aki fontosnak tartotta, hogy részt vegyen a beszélgetéseken, elmondja a meggyőződését és meghallgasson másokat. Hős volt mindenki, aki erősítette a tusványosi közösséget. És igen, volt olyan, aki hős akart lenni, de lehurrogták és kivezették a táborból.

Még az idő is a táborozókkal tartott, noha voltak, akik panaszkodtak a melegre, de ha nyár, akkor legyen nyár, ugyebár. Enyhe zápor sepert végig ugyan a táboron szombat délután, de a gumicsizmákra ezúttal nem volt szükség. Ám senki ne pakolja messzire, mert az időjárás és az idők változhatnak, de jövőre, július 25–30. között ugyanitt találkozunk. Hiszen, mint elhangzott, létezik egy sajátságos tusványosi időszámítás: innen kezdődik sok minden, és ide ér vissza. Mert van, ami örök.