Tudást és szellemiséget ad az iskola

Ünnepi beszédében hangsúlyozta: az iskola feladata az elme csiszolása, a személyiség formálása, és a nyárádszeredai intézmény megpróbálta ezt teljesíteni. „Szeressétek az életet, vegyétek birtokba a jövőt, találjátok meg a mában a boldogságot!” – biztatta a végzősöket az igazgató. Kerekes Károly, a vidék parlamenti képviselője azzal biztatta a diákokat, hogy minden nap valami véget ér, amit sajnálni lehet, de minden nap születik valami új, amiért boldog lehet az ember. Szerinte ez az iskola nem csak tudást, hanem szellemiséget is adott a diákoknak. „A legjobb és legrosszabb helyzetekben is fel kell tudni használni az itt kapott szellemiséget” – folytatta tovább a gondolatsort a város alpolgármestere, Tóth Sándor is. Kovács Júlia körzeti tanfelügyelő költői biztatást nyújtott a maturandusoknak: „az élet kihívás – fogadd el, kötelesség – teljesítsd, szeretet – add át, küzdelem – harcold meg, jutalom – érdemeld ki, élet – éljed”.

Különböző díjakat osztottak ki

Ezt követően elhangzott a végzős osztályok búcsúztatója és sor került a tanulmányi eredményekért, valamint a különböző versenyeken való részvételért járó díjak kiosztására. Az iskola legjobbjainak járó tanulmányi díjat a végzősök közül Kis-Szőcs Karolina és Bereczki Szilárd vehették át, a Gecző Mária emlékdíjat Bereczki Szilárd kapta az idén, de ő vehette át a Magyarok Világszövetsége oktatási bizottságának különdíját és kitüntetését is. A kiemelkedő kulturális tevékenységekért járó Bocskai-díjat az idén Forrai Tünde és Siklódi Csaba érdemelte ki.

Az ünnepség végén a végzős osztályok tanulói közös kört formálva egymás után engedték fel az égre a reménység zöld, a szeretet piros, a tisztaság fehér és a boldogság kék léggömbjeit.

Nem maradt említés nélkül az az erőfeszítés, amelyet a város és a vállalkozó tett, hogy az új épület elkészülhessen a tanév végére. „Ez az első évfolyam, amely egy kibővített, impozáns iskolából ballag el” – hangsúlyozta az igazgató, míg az alpolgármester a munkálat nehéz, idegtépő voltát emlegette fel. Kovács Júlia azt kívánta, hogy még száz évig ugyanígy, ugyanitt, „ebben a magyar iskolában” búcsúzhassanak a diákok.