Virginás Emese főszervező a Vásárhelyi Hírlapnak elmondta, hogy a múzeum, mint a magyar népi kultúra őrzője, védi és szeretné továbbadni a népszokásokat, ezeknek a foglalkozásoknak is ez a célja. A múzeum szakmai partnere a magyarországi Hagyományok Háza, amellyel közösen a jeles napok szokásai köré szerveznek tevékenységeket. A tárgyi tudás átadása mellett a természetközeli anyagok bemutatását, felhasználását is népszerűsítik, játékos formában tanítják a a gyermekeket a népszokásokra, hagyományokra. A főszervező szerint

Az egyházi ünnep és Jézus Krisztus feltámadásának megünneplése mellett húsvétkor a tavasz érkezését is megünneplik a közösségek. Maros megyében is a legtöbb helyen bárányt vágnak, piros tojásokat festenek. György Imola arról is beszélt, hogy a két piros tojás összeütése az örök barátság jele lehet, s

Az egyórás tanulás és játék után kezdődtek a kézműves-foglalkozások. Egyik terembe leveleket, virágokat lehetett préselni a megfőtt tojásokra, majd harisnyába téve belelógatni a hagymaleveles vízbe. Volt, aki otthon is mindig így festi a tojásokat, de volt, aki csodálkozott, hogy ilyen célra is használható a régi harisnya és az udvaron levő fű, virág. Amíg a névcímkével ellátott tojások színt kaptak, addig zsebkendőre lehetett hímezni, és színes virágokat készíteni. A zsebkendő hímezésénél nemcsak lányok, hanem a fiúk is ügyeskedtek, igaz, szülők, segítők felügyelete mellett. Volt, aki már korábban befűzte a cérnát a tűbe idős nagymamájának, de a legtöbben most először varrtak. A zsebkendőre előre felrajzolt mintát követni, kivarrni nem volt nagy ördöngösség, s pár öltés után már a gomb felvarrását is célul tűzték ki a nagyobb legények. Talán a legsikeresebb foglalkozás a virágkészítés volt, hiszen a színes krepp-papírból egyszerűen és gyorsan lehetett szép virágokat készíteni, amelyek látványosan díszítették a fenyőágakat. Ezek egy fénykép erejéig az udvaron levő fakapukra is felkerültek, majd mindenki hazavihette őket.

Gyorisor Éva két gyermekével vett részt a foglalkozáson, s míg a nagyobb a zsebkendőt hímezte, ő a kisebbik után szaladgált az udvaron. Elmondta, hogy bár most a városban él, körtvélyfájai, ott is szokás a bokrétázás, sok kedves gyerekkori élménye van ezzel kapcsolatban. Hárman voltak lányok, és nagyon sok látogatójuk, locsolójuk volt. Akkor és ma is, a legények behozzák a feldíszített ágakat nagyszombaton a házba, majd felaggatják a kapura. A lányok vagy édesanyjuk egy füzetbe bevezeti a fiúk nevét, s a bokréta méretét. Hiszen nemcsak a szép lányok kedvéért hozták, hozzák a díszes ágakat, hanem tojásért, zsebkendőért cserébe.