Szakember az agresszióról: ijesztő, de nem kezelhetetlen

– mutatott rá a szakember.

A fogyatékkal élők esetében az agresszió hátterében gyakran áll a kommunikációs akadályokból fakadó tehetetlenség, míg az egészséges gyerekeknél sokszor a határok következetes hiánya vagy a nem megfelelő érzelemszabályozás okozza a problémát.

Mit tehetünk, mielőtt „robban a kukta”?

Az agressziót úgy is el lehet képzelni, mint egy kuktát, ami bármelyik pillanatban robbanhat, ha nem engedjük ki belőle a gőzt. Mindig érdemes előbb meghatározni a saját frusztrációinkat, határainkat. Így megfogalmazhatunk egyfajta szabályrendszert is, amelyet egyértelműen kommunikálni kell a gyerekek, fogyatékkal élők felé.

Azt is megengedhetjük, hogy a gyermek, a fogyatékkal élő maga hozzon megoldást, és ilyenkor csak támogatóként segítsük az érzelmek feletti kontrollt.

Jó módszer, ha teret, időt, biztonságot adunk a gyermeknek, hogy elengedje az érzelmeit és sírjon, ez ugyanis megkönnyebbülést hoz. A mozgás egy másik technikája az agresszió leküzdésének, hiszen ez segít levezetni a feszültséget, indulatokat. Jól működhetnek a tudatos jelenlétet tanító gyakorlatok is.

A szavakon túl

A fogyatékkal élő embert naponta sok frusztráció éri, hiszen rengeteg akadályba ütközik, kudarccal szembesül. Azoknál, akiknél hiányzik a megfelelő nyelvi beszéd fejlettségi szintje, lehet használni piktogramokat, vagy más vizuális segédeszközöket, illetve a cselekvéses tanulás módszereket, amivel könnyebben felismerhetik és kifejezhetik az érzelmeiket.

Legyen szó verbális vagy fizikai agresszióról, a cselekedetet megbánás is követi. Az agresszió tehát nem „rosszaság”, hanem egy jelzés a gyermek részéről: ne büntetéssel, hanem megértéssel kezeljük.