Pici öröm a Pici Házban

Talán a gazdasági válság miatt, talán valami egyéb miatt, de idén kevesebb külföldi segély érkezett Marosvásárhelyre, hogy megszépítse a rászorulók karácsonyát – mondta a marosvásárhelyi Petry üzletlánc tulajdonosa, Varga-Pál Petri Zsolt, aki pont ezért gondolt arra, hogy karácsonyi segélyakciót mi magunk is tudunk szervezni. Ezért meghirdették: cipősdobozokban ajándékcsomagokat várnak, és az eredmény nem maradt el.

Szinte nem fértek az ajándékoktól

„Csaknem 600, szépen becsomagolt ajándék gyűlt össze. Bár múlt hét elején 150 volt csupán, a karácsony előtti napokban megrohamoztak a csomagokkal. Szinte nem fértünk az ajándékoktól a gyűjtőhelyen, s a végső szám felülmúlta az elképzeléseinket” – mondta Varga-Pál Petri Zsolt. Voltak, akik csoportosan, mások egyénileg hozták be ajándékaikat, hogy a rászorulóknak segíthessenek.

A 600 ajándékcsomagból 120 a marosvásárhelyi fogyatékos gyerekekhez került, akik több családi típusú nevelő házban laknak. 30 ajándékcsomag jutott a Pici Házba, a többit pedig a Maros megyei nagycsaládosok közt osztották szét. A Petry üzletlánc Székelyduvarhelyt is bekapcsolta a karitatív akcióba, ott egy 23 fős gyerekcsoportot tudtak megajándékozni – számolt be az adatokról Varga-Pál Petri Zsolt.

A csomagok egy részét a marosvásárhelyi Pici Ház gyerekei kapták, az átadásnál pedig a Vásárhelyi Hírlap is jelen volt. Körülbelül harminc gyerek tolongott, az Avram Iancu utcai ház kis szobájában: karácsonyi dalokat énekeltek, ünnepi verseket szavaltak, és várták az angyaljárást.

Szélnek eresztett lufikból utcagyerek-misszió

Sokan nem tudják, hogy ez a Pici Ház létezik, és igen nemes feladatot vállalt fel: utcagyerek missziót működtetnek benne. „Sokan emlékeznek még, hogy az 1989-es rendszerváltást követően megjelentek a kéregető gyerekek is. Minden útkereszteződésnél, lámpánál, benzinkútnál ott álltak, a nagy hidegben is. A férjemmel már akkor arra gondoltunk, hogy milyen jó lenne összefogni ezeket a gyerekeket és egy másik életformát mutatni nekik. A gondolat hamar megfogant, de csak 1996-ban sikerült megvalósítani a Pici Házat” – mondja az igazgatónő, Fülöp Dénesné, vagy ahogy a gyerekek nevezik: Ila néni. A ház története már csak azért is különleges, mert 800 szélnek eresztett lufinak köszönhetik a létezését. Egy leideni iskolában 800 gyerek 800 lufit eresztett szélnek. A légggömbökben egy-egy üzenet volt olvasható: a Marosvásárhelyi Vártemplom utcagyerek-missziós házára gyűjtenek adományokat. Ebből a lufis játékból jött össze a Pici Ház ára, ahol már sok-sok éve összegyűjtik a marosvásárhelyi „utcagyerekeket”.

Kihasználják őket a családjaik

„Ezek nem olyan utcagyerekek, amilyenek Bukarestben vannak, hogy ott alszanak a kanálisokban. Legtöbb esetben van egy család a háttérben, de ez tulajdonképpen kihasználja a csemetéjét arra, hogy kéregessen. Ennek szerettünk volna véget vetni, és megmutatni a gyerekeknek, hogy van más életút is” – hangsúlyozza Ila néni. „A Pici Házba jelenleg – többé-kevésbé mindennap – 27 gyerek jár. Mindegyiket beírattuk iskolába, az iskolából ide érkeznek, kapnak egy-egy ebédet, tisztálkodnak, majd két tanítónő felügyelete mellett elvégzik a házi feladatokat. Most speciális alkalom van, nagyon sokan vagyunk, többen mint általában, de hát így van ez karácsonykor” – mondja az igazgatónő, aki minden évben megfenyegeti a gyerekeket, csak az kap ajándékot, aki rendszeresen tanulni – és nem csak ajándékot kapni – jár a Pici Házba.

A fenyegetések ellenére senki sem tért haza üres kézzel a Pici Házból: mindenki egy-egy cipősdobozt szorongatott a hóna alatt. Könyv, játék, sál, sapka, írószer, édesség került elő a színes dobozkákból, sőt néhányan még levelet is kaptak az adományozóktól.