A Vörös Hadsereg váratlan támadásának három civil halottja és számtalan sebesültje volt (megjegyezzük, hogy néhány nappal később a vonatállomást is bombatámadás érte). Mi két szemtanút kérdeztünk Patakelve borzalmas perceiről: Kiss Dénes a bombázást kilenc éves gyermekként élte át, szomszédja, Péter Béla, tizenkét évesként látta az \"égést\".

\"1935-ben születtem ezen a telepen – kezdte visszaemlékezését Kiss Dénes nyugalmazott kocsivizsgáló. – Kilenc éves voltam, amikor a bombázás megtörtént. Akkoriban a gabonát kévébe rakták, utána kalangyába. A kalangyát haza kellett hordani, a csűrbe bé kellett rakni, s amikor mindenki bétakarodott, jött a cséplőgép, s szerre ment a falun hosszan. Negyvennégyben, amikor a gabonának feleforma, háromnegyed része be volt hordva a csűrbe, kinek hogy, akkor történt a bombázás. Még arra is emlékszem, mit ebédeltem aznap. Itt volt egy régi ház, vele szembe egy másik – mutat körbe –, ott egy másik, itt volt egy csűr, túlfelől egy másik csűr, egy lakatos emberé, s mindenféle volt benne, benzines hordótól cirkuláig, rézbanda felszerelésig. Mi építkezésre készültünk, háromezer darab cserép le volt rakva a régi háznak a végébe.

Minden leégett

43 őszén édesanyám elhalt, s 44 tavaszán édesapám megnősült, őt elvitték a háborúba, mi mostohaanyámmal voltunk. Fuszulykalevest ettünk, készültünk fürödni az Oltra, de azt mondta mostohaanyánk, hogy jóllakva ne menjünk fürödni, mert nem jó, hanem egy kicsit később. De arra már sor nem került. Emlékszem, hogy téptük a gyapjat, mert akkor még a gyapjúnak értéke volt, szőttek, fontak belőle. Jöttek a repülők, csak egyet billent a gép, majdnem érte a csűr tetejét, egyet billent s a bombát szórta. Egy bomba beléesett egy szomszéd csűrbe s kévéstől kivette, s ahogy repült a kéve, úgy lángolt is. Innettől a patakig minden leégett. Azt nem lehet elmondani, hogy mi volt itt, s aki nincs benne, az nem tudja felfogni, milyen, amikor ég a falu. Tűz, sikoltozás, jajgatás, az egyik leánkának a lábát levágta, nem volt aki bekösse, elvérzett, elhalt, a másik szomszédban egy asszonynak kivágta a gyomrát, elhalt, a tehenek sültek oda a csűrbe, az istállóba, a kutyák megkötve... Isten őrizzen, hogy mi volt itt. A fák lángokban, az égő deszkák repültek a levegőben, attól lehetett félni, hogy még ott is meggyúl, ahol nem volt bombázás.\"

Részletek a Csíki Hírlap szerdai, szeptember 8-ai számának Visszajátszás rovatában.