Nagy Pál: „a problémákat ne söpörjük az asztal alá!”

– Melyek voltak az EMNT fontosabb tevékenységei az elmúlt egy évben?

– Tavaly ősszel került sor az udvarhelyszéki szervezet magalakítására, az idei tisztújító közgyűlés tulajdonképpen az egyéves tevékenység után történt meg. Egy fiatal szervezet tevékenységéről tudok beszámolni, például az országos közgyűlésen való részvételről vagy a megemlékezések megszervezéséről Trianon és a Fekete Március alkalmából. A legnagyobb visszhangot kiváltó kezdeményezésünk az április végén megrendezett lakossági fórum volt az erőszakos cselekmények megfékezéséért. Jól sikerült a magyarországi árvízkárosultak megsegítéséért elindított akciónk is. Összegezve úgy érzem, hogy egy egyéves szervezettől elég sokszínű a palettánk, legyen a tevékenység civil vagy politikai jellegű.

– Mik a tervek a jövőre nézve?

– Fő hiányosságunknak azt tartom, hogy vidéken nem sikerült megfelelő számban megalakítani a helyi EMNT-szervezeteket. A következő egy évnek ez lesz a legfontosabb feladata. Ezt segíti az is, hogy az elnökség 9 tagúra bővült. Legalább községi szinten szeretnénk megalakítani a helyi szervezeteket. Letesszük véleményünket az általános városrendezési tervvel kapcsolatosan is, monitorizálni fogjuk az önkormányzati testület működését, továbbá tudatosítani akarjuk az emberekben, hogy mennyire fontos az anyanyelv használata. A kiemelkedő nemzeti ünnepeket az iskolákban népszerűsíteni fogjuk. Terveink közt szerepel egy ún. beszélgetős klub elindítása is, ahova bárki bekapcsolódhatna ügyes-bajos dolgokat megvitatni. A májusi erőszakellenes fórumon kezdeményeztük egy testület megalakítását, melynek feladata lenne a hasonló események lereagálása. Nekik megoldási javaslatokkal kellene előállniuk. Véleményem az, hogy mi nem Craiován élünk, nekünk az udvarhelyi közbiztonság a fontos. Az egyik megoldás a rendőrség decentralizálása lenne, más eszközökhöz is nyúlhatna a városvezetés. Egy bizonyos nyomást gyakorolhatnánk, nem seperhetnék be a problémákat az asztal alá. Az erőszakellenességnél legfontosabb a megelőzés lenne. Nemcsak fizikai, hanem mentális-anyagi visszaélésekről beszélünk: legyen az lakásmaffia, cigánybűnözés vagy verekedés. Naivság lenne azt hinni, hogy ez meg fog szűnni, de legalább a szervezett típusú tevékenységeket ki kell a város közösítse magából. Ha pártállástól függetlenül mindenki melléáll a dolgoknak, egy ilyen kisvárosban nem lehet probléma.

– Ha párttá alakulna az EMNT, indulnának a soron következő helyhatósági választásokon?

– A köztudatban rosszul csapódott le ez a téma. Hangsúlyozom, hogy az EMNT nem alakul párttá. Megmaradunk civil szervezetnek, viszont a december 4-ei országos küldöttgyűlésen eldöntjük, hogy a szervezet segítségével létrehozunk-e egy pártot. Ha ez megvalósul, és létrejön egy harmadik erdélyi magyar párt, akkor annak teljesen politikai jellege lesz. Amit hiányolok a romániai politikai életben, az a civil kontroll hiánya. Ebben az esetben az EMNT be tudná tölteni ezt a szerepet a leendő párt felé: a visszajelzéseket ő adná. Így nem járna úgy ez az új párt, mint az eddigi kettő. Ők elszakadtak a realitástól, ezért az emberek úgy érzik, hogy cserbenhagyták őket. Az EMNT képviselői nem fognak az önkormányzati választásokon indulni. Ha a választási törvény megengedné, hogy civil szervezetek is induljanak a választásokon, Udvarhelynek ideális lenne, hisz teljesebb képet lehetni adni a helyi igényekről.

– A tisztség nem megy a színházi tevékenység rovására?

– Már egy éve gyakorlom. Most, hogy bővül az elnökség (további nyolc ember alkotja: dr. Bíró Ibolya orvos, Bíró Levente vállalkozó, Derzsi László tanácsadó, László Emma tanítónő, Lázár Ferenc újságíró, Orosz Pál Levente, a Príma rádió igazgatója, Szabó K. Attila nyugalmazott tanár és Szombatfalvi József unitárius esperes), fizikai tevékenységet még kevésbé fog igényelni. Ahogy eddig, most is külön tudom választani a kettőt. A színházat nem lehet belekeverni a politikai életbe, mert Udvarhelyen ez mindenképp visszaüt. Hermetikusan elzárjuk egymástól a kettőt. Fő tevékenységem a színház, emellett ami szabad időm van, azt megosztom a civil élet és a család közt.