Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

09:31

Új fordulat a csenei gyilkosságban: kábítószer-ügyben is nyomoznak

09:13

Ilie Bolojan: a PSD-nek kell eldöntenie, marad-e a kormánykoalícióban

08:56

Akiknek a kommunizmus már csak történelem: új tantárgy a tizenkettedikeseknek

22:24

Óriásit fordított, legyőzte a Steauát a Sapientia U23

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Vizsgálatra tartott az a nő, aki elhunyt a csíkszeredai kórház közelében

Egy férfi bomlásnak indult holttestét találták meg egy csíkszeredai lakásban

Megölhették és a kertben eláshatták a fiatalok az eltűnt 15 éves fiút

Szánkózás közben esett a folyóba két kisgyerek, egyikük eltűnt a jeges vízben – frissítve

Húsz év után sem évül el Andreea Simona Simon eltűnésének ügye

Üzentek a tiltakozók a sepsiszentgyörgyi városvezetésnek: nem értenek egyet a helyi adók emelésével – videó

Bolojan szerint nem lesz szükség további adóemelésekre

Irányító szerepet kap Tánczos Barna a 2026-os költségvetés előkészítésében

Nehéz időszaka következik a csíkszeredai kutyamenhelynek

Népszavazás helyett adócsökkentés Sepsiszentgyörgyön

Mitől igazi az ünnep?

Fotó: László Ildikó

Mi a közös a kommunista diktatúra elnyomó rendszerének karácsonyában, valamint napjaink szabadságtól és bőségtől duzzadó ünneplésében? Valami, amire az tudja a választ, aki mindkettőt megélte.

Bencze Emese

2024. december 25., 08:562024. december 25., 08:56

Szilágyi Domokos már-már klisévé lett gondolata, miszerint: „Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony!” talán még sosem volt ennyire aktuális. Aligha tud a szívekben karácsony születni 2024-ben, amikor leginkább az ünnepi vásárlás miatt felbolydult emberek autóitól fuldokló városok, az áruházakat megtámadó tömegek, a díszektől roskadozó, ajándékokkal körbevett karácsonyfák és a bőség zavara mutatja, hogy a decemberi ünnepi időszakba érkeztünk.

Amikor minden adott, csak a csendes várakozás nem.

Amikor a semmiből kellett valamit teremteni

A rohanós, zavaros ünnepi időszakban azonban néhányaknak eszébe jut, nem is olyan régen volt ez teljesen másképp is. Élnek még szép számban olyan idősek, akiknek élesen élnek az emlékezetükben a kommunista diktatúra árnyékában töltött karácsonyok, amikor valóban, szinte csak a szívekben lehetett ünnep.

„Abban az időben nem volt szabad karácsonyfát készíteni, de mégis mindenki abban járt, hogy egy-egy kicsi karácsonyfát csináljon, hogy mégiscsak érezze az ünnep melegét, hangulatát.

Én például sütöttem linzerkoszorút, azt kötöztem fel a körülbelül 50 centiméteres karácsonyfára, a férjemnek – aki szintén tanárként tevékenykedett a faluban – vettem egy pizsamát, azt betettem a fa alá”

– idézte fel kérésemre az udvarhelyszéki Székelyszentlélek 1990-ben nyugdíjazott tanítónője az egyik 60-as évekbeli karácsonyt. Mint meséli,

tulajdonképpen annyit ünnepeltek ketten karácsonykor, hogy ettek és lefeküdtek, de volt karácsonyfájuk szenteste, ami segített megélni az ünnep örömét, és hangulatot csinált.

„Hanem aztán a pártbizottságtól lejöttek ellenőrizni, hogy tanítunk-e karácsony másodnapján. A tanítással nem is volt baj, csak aztán az iskolából mindenik tanügyihez bejöttek a saját lakásába, »keresték az igazgatót«. Valójában azért jöttek, hogy ellenőrizzék, díszítettünk-e karácsonyfát, mert ugye nem szabadott volna. Január hatodikán aztán volt egy rajoni gyűlés, az egész rajonból ott voltak a tanítók.

A főtanfelügyelő ott felolvasta, hogy a tantestület a karácsonyfa árnyékában fogyasztotta el a karácsonyi töltött káposztát, s ezért szankciót kaptunk: akkoriban negyedévenként adtak 250 lej prémiumot, annak, aki mondjuk többet csinált, mint a másik, jól végezte a dolgát – na, a karácsonyfák miatt egy esztendeig senki nem kapott prémiumot a szentléleki tantestület tagjai közül.

Mi, három család laktunk itt a faluban akkor, és mindannyiunknál karácsonyfa volt”. Beszélgetőtársam ma már kacagva idézte fel az akkor történteket, hiszen idővel minden közös emlék szebbé szelídül. Azóta is minden évben díszít karácsonyfát – mondja, s bár ilyesmitől hál’Isten már nem kell tartani,

az ünnep varázsa valahogy mégis kikopott, „elmaradt valahol fél úton a semmi és a több, mint elég között”.

Fotó: Csató Andrea

...és amikor a valamiből is nehéz

Ez a mondat pedig igencsak elgondolkodtató, annak fényében, hogy karácsony táján lépten-nyomon azzal szembesül az ember, hogy mindenki keresi a hangulatot, a gyermekként megélt csodát.

A kommunista diktatúra idején kígyózó sorokban álltak az emberek az üzletek előtt, hogy élelmiszerhez jussanak, ma bármit leemelhetünk a polcról, amire szükségünk van.

Akkor tilos volt karácsonyfát díszíteni, ma pedig százával árulják a díszítésre szánt fenyőket falvakon és városokban egyaránt. A kontraszt óriási, a két korszak közötti különbségeket pedig napestig lehetne sorolni. Hogy jobb volt-e, vagy roszabb arról sok esetben megoszlanak a vélemények. Egy dolog azonban biztos:

az ünnep melegére akkor is vágytak az emberek, amikor a semmiből kellett valamit teremteni, és éppen úgy vágyakozunk ma is, amikor minden adott, sőt, még annál több is, mint amire valójában szükség lenne.

A karácsony csodája talán valóban valahol a kettő között keresendő.

Udvarhelyszék Ünnep Karácsony