Ministráló fiatalok énekelnek a csíksomlyói plébániatemplom kórusában

Két éve, 2016 novemberében alakult meg a csíksomlyói Szent Péter és Pál Plébániatemplom Kórusa, mondhatni egy véletlen okán ‒ avatott be Salamon Ágnes. A kórus egyik segítője hozzátette,

egy szentmisén tűnt fel számára, hogy a ministráló gyermekek milyen szépen énekelnek,

így Borcsa Gergely kántornak felvetette az ötletet, hogy adventre készülődve talán érdemes lenne a fiataloknak betanítani egy kis énekes műsort. Az ötletet felkarolta a kántor, így összehívták az első próbát, ahol már hangszerek is előkerültek ‒ furulya, mandolin, hegedű.

Mivel az akkor újonnan kinevezett plébános, Göthér Gergely is örömmel fogadta a kezdeményezést, így az első énekes-zenés előadásukat a plébániatemplomban mutathatták be, amely nagy sikert aratott.

Ezt követően a gyermekek vetették fel, hogy folytassák ezt a munkát, így karácsonyra is összeállítottak egy előadást, majd húsvétra készültek, a plébános kérésére most már az elsővasárnapi liturgiákba is bekapcsolódnak. Az egyházi ünnepek mellett idén részt vettek a Felcsíki Egyházi Kórusok Találkozóján, legutóbb pedig a Millenniumi templomban tartott találkozón énekeltek.

Mivel ministránsokból váltak énekesekké a fiatalok, így az ünnepi alkalmakon a fehér ministráns ruhában énekelnek.

A plébános felajánlotta, hogy varrassanak fellépő ruhákat, de mivel a ministráns ruhákat kellőképp ünnepinek találják, közös megegyezés alapján elvetették ezt az ötletet ‒tájékoztatott Salamon Ágnes.

Gyakorolni heti egyszer-kétszer, de volt rá példa, hogy háromszor is összegyűltek. Az elmúlt két évben mindeddig nem volt nagyobb szünet a készülésben, hiszen mindig volt egy-egy közeledő ünnepi alkalom, amire próbálni kellett ‒ számolt be. Hozzátette, a gyerekek annyira lelkesek, hogy nem is igényelték mindeddig azt. Sőt,

külső motivációra sincs szükség, hiszen annyira szeretnek énekelni, zenélni a kóristák, hogy az lenne a büntetés, ha nem engednék a kórusba őket.

A „kiskórus” jelenleg tizenkét tagból áll, a helyi Borbély-ház nyolc, általános iskolás tagja mellett a zenei vezető Borcsa Gergely, továbbá segítőjük Gergely Tibor csíkszentléleki kántor, Salamon Ágnes és Krausz Lajos. Az énekkar feladatának tekinti a liturgiába való bekapcsolódást, és a hívek segítését a krisztusi élet elmélyítésében.

A kórus minden helyi fiatal számára nyitott,

tehát aki úgy érzi, hogy szívesen bekapcsolódna az éneklésbe, azt szívesen várják ‒ hívta fel a figyelmet a kórus segítője.

Munkájukat elsősorban a helyi plébános támogatja, a kották biztosításáért a felnőtt segítők felelnek. Megtudtuk azt is, hogy a kottákat csak a tanuláshoz használják a gyermekek, fellépéseken ugyanis anélkül énekelnek, hogy figyelni tudjanak a hangjukra, a hangszerekre, a hívekre. Nagy segítség továbbá a Borbély-ház vezetőségének pozitív hozzáállása a kórushoz: elengedik a gyerekeket énekelni, tarthatnak próbákat a házban.

Mint azt Salamon Ágnes elmondta, minden fellépésük meghatározó élmény, de egyik legkiemelkedőbb a felcsíki kórustalálkozó volt. Az történt ugyanis, hogy miután a gyerekek azt mondták, hogy szeretnének részt venni az eseményen, mégsem ment kellőképpen a kórusművek tanulása. Emiatt felmerült, hogy nem vesznek részt a találkozón ‒ ennek eldöntéséhez elhívták Koppándi Jenő bácsit, hogy mondja ki ő a végső döntést. A meghallgatáson a gyermekek annyira odatették magukat, hogy felkészítőik sem hitték el, hogy egyik napról a másikra mennyit fejlődtek. Az előadásukat látva az idős szakember alkalmasnak találta a csapatot a találkozón való részvételre.