Minimálbérért nem maradnak itthon a székelyföldi fiatalok

A REGA huszonhét kérdésből álló ívére több mint ötszáz, Székelyföld több régiójából származó diák válaszolt, akik részt vettek a  MÜTF Oktatási Központ érettségi felkészítőin. „Habár a csoporton belül mérvadó a minta, mégis az eredményt nem lehet a teljes székelyföldi fiatalságra kivetíteni, hiszen eleve azokat kérdeztük meg, akiknek volt annyira fontos az érettségi vizsga, hogy felkészítőn is részt vettek” – magyarázta a kutatás kapcsán Geréb László, a REGA elnöke.

A diákokat egyebek mellett arról kérdezték, hogy miként tervezik az érettségi utáni jövőjüket, ki szeretne továbbtanulni, ki állna azonnal munkába.

Ugyanakkor a továbbtanulók esetében azt is megvizsgálták, hogy az egyetem elvégzése után milyen szándékaik vannak a munkaerőpiacon, itthon vagy külföldön látják boldogulásukat, illetve hogy milyennek képzelik el az ideális munkahelyet, milyennek látják a jó főnököt, illetve hogy milyen ismérvei vannak a jó alkalmazottaknak.

A kutatás összegzésében úgy summáznak: a diákok elég lehangoló értékelést adtak a középiskolai oktatás minőségéről, hiszen

az 1-től 10-ig terjedő skálán átlagosan 5,75-re értékelték megszerzett tudásuk használhatóságát a munkaerőpiacon.

Az oktatási rendszer hiányosságai közé sorolható ugyanakkor, hogy teljesen hiányzik az iskolai pályaorientáció: kifejezetten pályaválasztási tanácsadáson a diákoknak csupán 7 százaléka vett részt, a tanárok a végzettek alig 10 százalékának a pályáját egyengették, a megkérdezetteknek pedig egynegyedét a szülők segítik ebben a döntésben.

Kiderült továbbá, hogy a jelenlegi diákok közel felének nincs példaképe, ugyanakkor alig egyharmaduknak a szüleik jelentik a példaképet. Ez a jelenlegi társadalom kritikája is, ahol nincsenek olyan személyiségek, akiket a fiatalok követni tudnának, összegzik a kutatók.

„Azt tapasztaltuk, hogy a megkérdezetteknek több mint hatvan százaléka maga dönt a továbbtanulásáról. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy a mostani fiatalok elég öntudatosak, viszont a valóság az, hogy érettségi előtt néhány hónappal még nem tudják, hogy milyen egyetemre akarnak menni. A diákok közel húsz százaléka van ebben a helyzetben. Azt látom tehát, hogy

óriási érdektelenség van a szülők, a diákok és a tanárok részéről egyaránt.

Amikor Székelyudvarhely oktatási stratégiájához készítettünk kutatást, azt tapasztaltuk, hogy az iskolapszichológusok, annak ellenére, hogy nem ez a feladatuk, mégis próbálnak ebben is ügyesen eljárni, de a legtöbb oktatási intézmény nincsen arra felkészülve, hogy tudatosan pályaorientációs feladatokat lásson el” – fejtette ki Geréb László. 

A munkahellyel kapcsolatos elvárásokra is rákérdezett a REGA, a válaszadók nagy hányada pedig egyértelműen kifejtette:

a minimálbért még pályakezdőként sem tartja elfogadható keresetnek,

ezért a frissen végzettek inkább máshol (nagy egyetemi városokban vagy külföldön) vállalnak munkát. A centrum–periféria elmélet Székelyföldön hatványozottan érvényesül, mondja a felvetésre Geréb László: a centrum mindent, így a munkaerőt is elszívja a perifériáról.

„Manapság a frissen végzetteket mindenhol minimálbérért alkalmazzák, a diákok válaszai alapján viszont 2000 lej alatti összegért alig egy százalékuk állna munkába. A megoldáshoz mindkét félnek engedni kellene” – hangsúlyozta a szakember.

A diákok számára 3–4 ezer lejes fizetés lenne az elfogadható,

viszont egy frissen végzett nincsen annak tudatában, hogy ő – bár a tudását csak ötven százalékban érzi hasznosnak a vállalkozás számára – kezdőként nem tud hasznos lenni a vállalkozónak. „Azt szoktuk mondani, hogy az első három hónapban pénzbe kerül a vállalkozónak egy frissen alkalmazott, mert foglalkozni kell vele, be kell tanítani. A következő három hónapban épp hogy kitermeli a fizetését, és majd egy fél év múlva kezd valami plusz hozzáadott értéket.

A gyerekek fejében ilyen szempontból túlzott az elvárás, viszont a vállalkozó is befektetésként kellene kezelje az új munkaerőt: ha meg akarja tartani, akkor az elején többet kell belefektetnie, több fizetést kell adnia. Mind a két félnek kellene változtatni a hozzáállásán, de míg a nyugati munkaerőhiány pont olyan erős, mint ami nálunk van, és a nyugati vállalkozónak a minimálbér az ezer euró közeli, addig el tudják vinni az itteni gyerekeket” – summázott Geréb.

A kérdőív arra is kitér, hogy a diákok milyen egyetemi városokat választanak: itt magasan, ötven százalék feletti arányokkal vezet Kolozsvár,

míg a székelyföldi városok mind három százalék alatt vannak. Egy másik kérdésre adott válaszok alapján pedig kiderül: a gyerekeknek negyven százaléka abban a városban tervez munkába állni, ahol az egyetemet végezte. Ez automatikusan oda vezet – jegyzi meg Geréb László –, hogy a gyerekek negyven százaléka már predesztinált Kolozsvárra. Persze, nem mindenki fog ott maradni, viszont így képzelik el a jövőt.

A megtartó erők sorában a székelyföldi fiatalok körében még mindig a család a legfontosabb, viszont a családalapítási kor egyre jobban kitolódik, amíg meg egyedülállók, addig a fiatalok mobilisak: be akarják járni az egész világot.

– vonta le a következtetést a szakember. 

A kutatás továbbá arra is kitér, milyennek képzelik a fiatalok a jó munkahelyet, a jó munkaadót. Mint kiderült, a többségük olyan helyen szeretne dolgozni, ahol a szaktudását tudja érvényesíteni, ahol az önmegvalósításnak helye van, „ahol a Maslow-piramis csúcsaira el tudnak jutni”, fogalmaz Geréb. „A válasz egyértelmű, ha megnézzük, hogy egy jó fejű embernek, tegyük fel egy kutatónak milyen munkalehetőségei vannak Székelyföldön. Gyakorlatilag semmi vagy nagyon kevés” – teszi hozzá.

Hogy mi a kutatás tanulsága? „Székelyföldön a vállalkozók sokáig abban tudatban éltek, hogy a munkaerő végtelenül rendelkezésre áll, hiszen gyerekek születnek. Ez kezdett megszűnni, a vállalkozók is kezdik a saját bőrükön érezni, hogy lassan ők kell felszolgálják a reggelit a vendégnek, mert nincsen pincérük.

Muszáj megbecsülni az embereket, a munkaerőt, be kell fektetni a fiatalokba,

ha meg akarjuk őket tartani itthon” – fogalmazta meg Geréb László.