Mindenki dolgozza ki a maga Szent István-tervét!

Egy pohár forralt bor mellett beszélgettek péntek este az erdélyi és Kárpát-medencei jövőképről

„Őszinte leszek, én nem számítottam ekkora figyelemre, visszhangra! – írja Csaba testvér honlapján. – Én örömmel köszönöm a figyelmet és a törődést, mert ez csak azt bizonyítja, hogy népünk jövője nem közömbös nagyon sokunknak.”

A hozzászólók közül többen azt hangsúlyozták, hogy bármilyen szép gondolat megvalósulása igazából a gazdag, tehetősebb rétegen, és főleg a politikai hatalmon múlik. Ehhez a kérdéshez Csaba testvér két hozzáfűzést tett:

„1. Biztos, hogy igazán nagyszerű dolgokat csak a tehetősebb réteg és a politikai vezetőség segítségével lehet elérni, de én meg vagyok győződve, hogy ha mindannyian csak egyetlen négyzetméter területet tisztítanánk meg városainkban, falvainkban, ha mindannyian csak egyetlen fát, bokrot ültetnénk el kertjeinkben, akkor is már szebb lenne a világ. A tudósok ki tudják számítani, hogy egyetlen fenyőfa mennyi levegőt tud megszűrni, mennyivel szebbé tudja tenni környezetünket. Éppen ezért én azt mondom magunknak, az egyszerű embereknek, hogy ne várjunk senkire, itt a nagyböjt, tisztítsuk meg a lelkünket egy kiadós szentgyónásban, és álljunk neki a tavaszi nagytakarításnak. Udvarainkat, kertjeinket ültessük be élettel, és ebbe a munkába egy-egy tál ételért, kis fizetésért vonjuk be a munkanélküli szegényeket. Fontos, hogy ne küldözgessük őket dolgozni, hanem hívjuk szeretettel magunkkal a munkába” – vallja Böjte Csaba.

Kerekasztal-beszélgetés a Tündérkert-projektről

„2. A gazdagoknak és a politikai hatalmasoknak is nagy szeretettel ajánlom a figyelmébe mindazt, mi Észak-Afrikában történik... Ugye, ott az emberek elkeseredtek, aztán egy kétségbeesett gyümölcsárus nemcsak magát, hanem az egész térséget lángba borította. Most a sarokba szorított gazdagok, politikusok mesés összegeket osztanak szét az emberek között, hogy puszta életüket menteni tudják... Döbbenetes dolgoknak vagyunk a média által szemtanúi. A híreket olvasva, nézve újból és újból egyetlen gondolat fogalmazódik meg bennem: vajon nem hamarabb kellett volna ezeknek a hihetetlenül vagyonos embereknek megosztaniuk a saját népükkel mindazt, amit felhalmoztak? Ha csak pár hónappal ezelőtt lett volna ilyen nagylelkű pl. a líbiai vezetőség, az egyszerű nép a vállára vette volna, de most már úgy tűnik, hogy késő ott is, akárcsak 1989 karácsonyán Bukarestben. Talán még emlékezünk, hisz a televízióban láttuk, hogy a diktátor élete utolsó beszédében hogyan ígért fűt-fát, béremelést, de a megvalósításra már nem volt lehetősége” – hangsúlyozza Csaba testvér.

Majd így folytatja gondolatmenetét: „Mérhetetlen magánvagyonok gyűltek össze az elmúlt évtizedekben. Ezek a vagyonok bankokban, értékpapírokban felhalmozódnak. Tulajdonosaik ma még szeretettel megoszthatják, vagyonukból szebbé tehetnék városainkat, falvainkat, tündérkertté varázsolhatnák az egész Kárpát-medencét, az ő és mindnyájunk örömére”.

Csaba testvér egy jó hírrel is szolgált: \"A Szent Ferenc Alapítvány vezetősége úgy döntött, hogy az általunk gondozott gyermekek szülei közül most tavasszal 25–30 munkanélküli személyt alkalmaz egyelőre egy hónapra azért, hogy Csíksomlyón a Mária-kertet – mely mindenki számára nyitva áll – megépítsük. Kis dolog? Lehet, de én nagyon kíváncsi vagyok arra, hogyan sikerül megbirkózni ezzel a feladattal”.

„Szeretettel biztatok mindenkit, hogy dolgozza ki a maga tavaszi Szent István-tervét, és vitelezze is ki. Jó lenne, ha a  tapasztalatainkat megosztanánk” – zárta gondolatát Böjte Csaba, a Szent István-terv megálmodója.