Mi az építészközösség feladata? – Interjú Köllő Miklós Orbán Balázs-díjas építésszel

Köllő Miklós, a díjátadó ünnepségen. Értékmentő tevékenységét ismerték el

Fotó: Gábos Albin

Három székelyföldi személyiség vehetett át Orbán Balázs-díjat péntek este a csíkszeredai Mikó várban tartott ünnepségen. A rangos elismerést Kovászna megyéből Jánó Mihály művészettörténész, Maros megyéből Csíky Boldizsár zeneszerző, Hargita megyéből pedig a gyergyócsomafalvi Köllő Miklós építész érdemelte ki. A díj kapcsán Köllő Miklóssal beszélgettünk.

Balázs Katalin

2018. október 15., 09:272018. október 15., 09:27

– A gyergyószentmiklósi Larix Stúdió tucatnyi tagot számláló építészcsapatának vezetője, vagyis ön lett a Hargita megyei kitüntetett. Mit gondol, miért választották önt?

– A kulturális örökség évében az épített örökség védelme hozta ezt a díjat. A Hargita megyében létrehozott Faluképvédelmi programtól sem független, melyben nagyon sok építész dolgozott, így minden építésznek szól, aki ezért tevékenykedik. A méltatás szerint azért is érdemeltem ki, mert a Larix Stúdió munkái azt bizonyítják, hogy a tradíciót sikerül a mába integrálni s így a kortárs építészet részévé tenni.

Azt bizonyítjuk, hogy nem kell „múzeumokat" gyártani, az örökséget kortárs módon is lehet hasznosítani.

– Az elmúlt időszakban számos elismerést kapott a Larix csapata...

– A díjkiosztó előtti napon avatták egyik munkánkat, a csíkszentsimoni lovardát. Ez a terv volt egyike annak a háromnak, amelyek jelölést kaptak az Architektúra 6. regionális építészeti biennálén, melyen 2010 óta minden alkalommal van legalább egy díjra jelölésünk. Ezt egyetlen építész sem érhetné el egyénileg, és a jövőben még fontosabb lesz a csapat. Az egyéni munka a családi házak szintjén megreked, és kevés az igényes megrendelő, aki nem a saját feje után akar építkezni, hajlandó odafigyelni környezetére is. A közintézmények megrendeléseinél óriási az időverseny, ezért érdemes együttműködni, klaszterekben gondolkodni.

– Ön szerint a kapott elismerés és a díj névadójának munkássága között mi a közös?

– Orbán Balázs nagy munkája, hogy parlamenti képviselő volt, de ugyanakkor bejárta Székelyföldet, és ennek, a különbözőségeken túli, egységes kivetítését vállalta fel, vagyonát pedig a székely népre hagyta. A térséget igyekezett előremozdítani.

Ha a térség hagyományait, ami egyfajta örökség, nem hagyjuk veszni, hanem életünk részévé tervezzük, akkor az örökséggel jól gazdálkodunk, és azokra tudjuk hagyni, akik utánunk jönnek Székelyföldön vagy Székelyföldre.

– Tehát a közösséget kell építse az építészközösség?

– Igen, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy minden térségben helye van a növekedésnek és helye van, időnként, a szűkülésnek is. Most szűkülés van, nincsen fenntartható fejlődés Székelyföldön. Zsugorodunk, és ez úgy történhet, hogy vagy a településháló szűkül össze és szakad, vagy a csomópontok zsugorodnak. A közösségi, a településszerkezeti és a kapcsolati háló nem szabad szétszakadjon, tehát mi most az energiáinkkal úgy kell gazdálkodjunk, hogy nem a határt kell bővítsük, a falu széleket új házakkal, miközben rommá válik a központ, hanem a meglévő épületeket kell gondozzuk, vonzóbbá tegyük, hogy a szűkülés után lehessen ideje ismét a növekedésnek.

A Székelyföldi Orbán Balázs-díj
2011-től létezik e díj, melyet a közös történelmi múlt és kultúra révén összetartozó három megye, Hargita, Kovászna és Maros megye tanácsa alapított, a régió egyik legjelentősebb kitüntetésének szánva. A Székelyföldi Orbán Balázs-díj kör alakú, 70 mm-es átmérőjű, 4,5 mm vastagságú, két oldalas ezüstből készült vert érme, azoknak a személyeknek adományozható, akik sokat tesznek a közös székelyföldi ügyekért.