Terápia határok nélkül

Az első tábor júliusban zajlott, ezen 13-17 éves diabétesszel együtt élő fiatalok vettek részt. Ami idéntől újdonságnak számít, hogy augusztusban egy másik korosztály, a 7-12 év közötti fiatalok számára is szerveztek élményterápiát. A Mezősályiban levő táborozóhelyen lehetőség nyílt kézműves- és zenei foglalkozásra, színjátszásra, mászásra, lovaglásra, evezésre és íjászatra, ugyanakkor a fotózás művészetével is megismerkedtek a gyerekek.

Az augusztusi táborban negyven gyerek vett részt, akik hét különböző megyéből érkeztek. A résztvevőkre negyven munkatárs felügyelt, akik három csoportban dolgoztak. A Házi Manók folyamatosan a gyerekek mellett voltak, együtt indították a napot, majd este átbeszélték az eseményeket. A Menő Manók feladata volt a program megszervezése és lebonyolítása, a Doki Manóké pedig a gyerekek egészségére való odafigyelés. Nagyon fontos része a tábornak, hogy a gyerekek tanuljanak meg élni betegségükkel. Ebben a táborban öt résztvevő tanulta meg egyedül beadni magának az inzulint.

Természetesen a szórakozás sem hiányzott a táborból, ami nagy segítség volt a gyerekek számára, hiszen szembenézhettek félelmeikkel és átléphették a határaikat. A 12 éves Kovács Dávidnak nagyon tetszett a tábor. „Sokféle tevékenység volt, egy kicsit sem unatkoztunk. Nekem legjobban a mászás és az íjászat tetszett. Nem féltem a mászástól, mert tudtam, hogy vigyáznak rám a többiek, és az íjazásnál nagyon sokszor célba találtam. A Manók olyanok voltak, mint az anyukáink, akik megdicsértek engem, hogy milyen bátor vagyok, és azért mert jó volt a cukrom, senkinek nem volt ilyen jó a házban” – mesélte a résztvevő.

A tábor a gyerekek számára ingyenes, a munkatársak pedig önkéntes alapon dolgoznak. Az, amit ezektől a gyerekektől kapnak, felbecsülhetetlen – véli Szász Mihály, aki egy Házi Manó szerepében volt jelen a táborban. „Dolgoztam még gyerekekkel, de ez a tábor teljesen más volt számomra. Amikor 24 órából 24-et velük töltesz, és még jobban oda kell figyelj rájuk a cukorbetegség miatt, alaposan lefáradsz, ugyanakkor elképesztően feltöltődsz. Jó volt látni, ahogyan elfeledik a betegségüket, legyőzik félelmeiket. Számomra ezek a gyerekek példamutatók, rájöttem, hogy ők ezt megtudják tenni, az én hétköznapi gondjaim eltörpülnek” – jelentette ki az önkéntes.