Ribizlit termesztenek és kísérleteznek

A fiatal kertészmérnök elmondta: középiskolás korukban barátaikkal ribiszke bort szerettek volna inni. Nagymamája két fekete ribiszke tőkéjéről leszedték az összes termést, és még nem volt teljesen kiforrva, amikor a nagymama receptje alapján készült nedű már elfogyott. Laikusként szaporítani kezdték, később a Sapientia egyetem kertészmérnök hallgatójaként egy kollégájának segített fekete ribiszke dugványokat termelni. Az egyetem elvégzése után a maga ura szeretett volna lenni. „A gyümölcstermesztésben kezdtem gondolkodni, azt szerettem volna, hogy amibe belefogok, az legyen jövedelmező. Így esett a választásom a bogyós gyümölcsűekre” – emlékezett vissza Jocó.

Induláskor 500 lejért 200 fekete ribiszke tőkét vásárolt, a nagymamájától örökölt földet elcserélte a jelenlegi ültetvény helyszínére. Bár a terület nagy része a sajátja, a tisztázatlan földviszonyok miatt, a birtoklevelek hiányában az a fura helyzet állt elő, hogy földalapú támogatások igényléséhez még a saját földjeit is bérelnie kellene. Egyelőre megelégelte az uniós pályázatokhoz szükséges iratcsomók összeállítását. Földjét is önerőből próbálja megművelni, szüretkor napszámosok vagy a családtagok segítenek. A másfél hektáros területet 2012 őszén ültette be, és a kezdetekben kizárólag a tőke fejlődésére figyelt, nem pedig a termésre. A következő évben pontosan ebből a meggondolásból a virágfürtök összes bimbóját szétmorzsolta. 2014-ben szüretelt először, tőkénként átlagosan 0.6 kiló gyümölcsöt.

Hármasfaluban van az anyatelep is, amely tulajdonképpen egy zárt kert, ahova például semmilyen kártevő nem kerül be, és kizárólag onnan szaporítja a vesszőket. Az anyatelepen a fekete ribiszkén kívül más bogyós gyümölcsökkel is foglalkozik: fekete berkenyével, jostával, nemes bodzával, tüskétlen szederrel. A zárt kertben a fekete berkenyét próbálja most törzsre oltani. De a ribiszke ültetvényen is a jelenleg hét termő fajta mellett hét másik fajtával is kísérletezik. A permetezéssel kapcsolatos kérdésünkön a jelenleg mesteriző kertészmérnök kacagott, szerinte ugyanis a bio csak egy trend. Komolyra fordítva a szót, elmondta, megpróbálja úgy kiválogatni a növényvédő szereket, hogy azoknak minél kevesebb káros hatása legyen a környeztre, az emberre, hasznos állatokra és magára a növényre nézve is. A kistermelői engedéllyel rendelkező gazda egyelőre nem gondolkozik azon, hogy elkötelezi magát a multinacionális cégek mellett, amelyek a termést nagyon alacsony áron vásárolják fel. A bogyós gyümölcsűek tekintetében Lengyelország lefedi az európai unió piacának 85-90 százalékát, és a 65 eurócentes árakkal nem lehet felvenni a versenyt. Mivel a hármasfalui ültetvény sem kicsi, ezért ő sem ragaszkodhat a 20-22 lejes piaci árakhoz, viszont a piaci árusok által ajánlott 8 lejes kilónkénti árat sem fogadhatja el. Éppen ezért, amit az eddig kialakult vásárlókörének nem tud eladni, azt maga dolgozza fel, szörpöt készít, de teljesen innovatív és újszerű készítmények előállításán is gondolkodik.

Joó József szerint az lenne a jó, ha a helyi gazdák a nyugati piacokon tudnának terjeszkedni. „Ez a jövő titka. Hogy mennyire tudunk egymásban megbízni, és felállítani egy rendszert, azaz egy erős termelői szövetkezetet létesíteni” – fogalmazott. Azok a Hargita megyei gazdák, akikkel felvette a kapcsolatot, hajlandóságot mutattak az együttműködésre, de a kommunizmus örökségeként, még mindig érződik a szövetkezés fogalmától való tartózkodás. Jocó szerint a termelők nem jelentenek egymásnak konkurenciát, hiszen, ha a minőségre, és nem a mennyiségre fókuszálnak, akkor mindenkinek kialakul egy stabil kliensköre. Utolsó kérdésünkre, miszerint meg lehet-e élni ebből a tulajdonképpen 500 lejes befektetéssel induló vállalkozásból, elmondta: a tendenciák azt mutatják, hogy kifizetődő, profitot hozó üzletet tudhat magáénak.