
Fotó: Gligor Róbert László
A nyolcvanadik születésnapját is maga mögött tudja a mezőcsávási fúvószenekar. A megyében kevés ilyen jellegű együttes létezik, a Mezőségen pedig egyedüli a csávási. Ezúttal a „rezesbanda” múltjába és jelenébe is bepillantottunk.
2013. december 19., 14:092013. december 19., 14:09
Mezőcsáváson 1933-ban született meg a vágy, hogy a dalárda mellett fúvószenekar is működjön. A református presbitérium felszólította a híveket, hogy anyagi hozzájárulással támogassák a zenekar létrejöttét. A korabeli okirat szerint: „A fúvószenekar céljai: a dal és zenekultúra ápolása, fejlesztése s ezáltal az idealizmus, a szép iránti érzék fejlesztése és a község lakóinak a szépre és jóra való nevelése és buzdítása”. Kezdetben egy Dicsőszentmártonból érkezett szász származású karmester irányította a zenekart, aki használt hangszereken játszott, amelyeket egyházközség szerzett be. A zenekarban főként idősek játszottak, a fiataloknak el kellett tanulniuk a „mesterséget”, és csak akkor léphettek be a karba, ha elég jónak bizonyultak. Rövid ideig Gudor Gyula tanító foglalkozott a zenekarral, majd az 1970-80-as évek fordulóján Nagy Dénes tanító vette át a vezetést. Voltak nehéz időszakok, néhányszor abba is hagyták a zenélést, de mindig újrakezdték, legutóbb 1993-ban, azóta folyamatosan működnek.
Régiek és újak
A régi zenekarból maradt néhány személlyel indult újra 1993-ban a fúvószenekar, első fellépésük a helyi templomban volt, amikor a holland vendégek tiszteletére játszottak. Akkor csak két dallamot tudtak még, de Nagy Dénesnek köszönhetően ma már több mint 300 darab van lekottázva, akár öt szólamban is. Játszanak gyász- és nászindulókat, egyházi és világi zenét, nép- és katonadalokat, továbbá a falu minden rendezvényén jelen vannak, de bejárták a megyét is. Hangszereiket lassan kicserélik, mindenki saját magának vásárol újabbat: trombitát, szaxofont, dobot és helikont használnak, ez utóbbi darab már több mint száz éves – mutatja büszkén tulajdonát a zenekar vezetője, Légrádi Nagy József. Tőle tudjuk meg, hogy a húsz évvel ezelőtti újraindulást nagy lelkesedéssel fogadták a csávásiak. A tagok nemsokára harmincnál is többen voltak, így alig fértek a református gyülekezeti teremben, amelyet próbahelyiségként használnak. Az idősebb generáció viszont fiatalabbra cserélődött, de az idősek tapasztalatára most is szükség van, ezért 27 és 76 év közötti férfiakat találunk a zenekarban, de már csak tizenegyet: Légrádi mellett Nagy Ernő, Tőkés Endre, Kovács Levente, Fekete Lajos, Nagy Árpád, György Ervin, Simon Öcsi, Simon Lóránd, Imre Béla, György Barna.
Vannak köztük olyanok, akik népművészeti tanulmányokkal rendelkeznek, és olyanok is, akik az idősek mellett tanulták meg a hangszerjátékot: a kottát a kezükbe nyomták az öregek, és mindenki azon a hangszeren kellett megtanuljon, amelyik éppen „gazdátlan” volt. Hetente legalább egyszer próbálnak, de a péntek esti gyakorlás kihagyhatatlan foglalatosság, ilyenkor mindenki félreteszi munkáját, ami nem egyszerű dolog, hiszen van közöttük kertész, asztalos, erdőkitermelő, gépkocsivezető, kovács, gáz-vízszerelő, szobafestő és nyugdíjas is. Azonban ma a fiatalok körében kevés az érdeklődő, ezért az utánpótlás kérdéses – mondja Nagy Dénes veje és „utódja”. De azért nem szomorkodnak, sok érdekes élményt felidéznek, hahotázva mesélik például, miként törött le alattuk Panitban a szekér, és az „elődök” neveit is szívesen idézik fel: György András, Tőkés Endre, Vitális Károly, Nagy Dénes, Tőkés Ferenc, Kis István, Székely János, Imre Gyula, Pápai Sándor, Nagy Jenő. Búcsúzásunkkor katonadalt, népdalt, de komolyzenei darabot is eljátszanak, bizonyítandó, hogy Nagy Dénes és Kis István egykori vezetők is komolyan vették a munkát a csapattal.
„Nem akárhol van ilyen”
A faluközösség büszke a zenekarra, bár kevéssel tudja segíteni őket. Felemelő érzés az, amikor megszólal a „rezesbanda” – és nemcsak ezért mert a falué, hanem mert nem akárhol van ilyen – mondja mosolyogva Pápai István, a helyi Harangláb Egyesület elnöke, aki csak dicsérni tudja ezeknek a férfiaknak az elkötelezettségét, összetartását, a zenélésbe fektetett időt és energiát. A fiatalabb zenészek egyike, Imre Béla hozzáteszi: azért játszanak, mert szeretik, senki sem kötelezi erre őket, a zenét pedig az idősebbek mellett tanulták meg, akik türelmesen egyengették ujjaikat és kottáikat a próbákon. A fúvósokra Szabó József Levente polgármester is büszke, aki a nemrég tartott születésnapi ünnepségen díszoklevelet is átadott a zenekarnak.
Már másodjára kell javítani a tavaly nyáron átadott parkolót a marosvásárhelyi nagykórház környékén. A hely népszerű az autósok körében, de jelenleg termetes kátyúk fogadják a sofőröket. Az odavezető út pedig sártengerhez hasonlít.
Bántalmazás és családon belüli erőszak gyanújával vettek őrizetbe egy férfit és egy nőt Mezőméhesen – adja hírül a Maros Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya.
Jóváhagyták a marosvásárhelyi repülőtér kereskedelmi felületeinek bérleti díjait, egyben rögzítve azt is, hogy mely szolgáltatók számára kívánják ezeket bérbe adni.
Tűz ütött ki egy tömbház negyedik emeletén, egy lakás erkélyén Szászrégenben, a Pomilor utcában csütörtök délután.
Újabb drágulás érheti el a marosvásárhelyi autósokat, amennyiben a helyi tanács rábólint a legfrissebb határozattervezetre. A 9,7 százalékos inflációval kiigazított árak mellett nemcsak az óradíjak, hanem a bliccelésért járó pótdíjak is emelkedhetnek.
Új motorkerékpárral gazdagodott a Maros megyei tűzoltóság, amely jelentősen hozzájárul a reagálási gyorsaság növeléséhez.
Válaszút előtt áll a dicsőszentmártoni kórház pszichiátriai osztálya: egy tavalyi botrányos ellenőrzés után a hatóságok a zsúfoltság megszüntetését követelik. Az ágyszám drasztikus csökkentése azonban humanitárius katasztrófával fenyeget.
A milánó-cortinai téli olimpián részt vevő Molnár Anna gyorskorcsolyázó édesanyja szovátai, ezért a fürdőváros polgármesteri hivatalban közös szurkolást szerveznek pénteken, így bátorítva a sportolót.
Szervek és szövetek eltávolítását végezték el vasárnap éjszaka a marosvásárhelyi Megyei Sürgősségi Klinikai Kórházban: egy 52 éves, agyhalott férfi máját, veséit és szaruhártyáit ültethetik át rászoruló betegeknek.
Teljesen elkorhadt gerendát, málló vakolatot találtak Dicsőszentmártonban, amikor megvizsgálták az egykori felekezeti iskola tűzfalát. Az épületben belső felújítás zajlik, de még nem tudják, mi lesz az omlásveszélyes résszel.
szóljon hozzá!