Célhoz közeledik a Mária-maraton

Nyárádszeredai állomáshelyükön találkoztunk pénteken délután az érkező sportolókkal, akik egyben zarándokoknak is vallják magukat. A plébánián, majd szálláshelyükön szusszanhattak meg, este szentmisén vettek részt, ezt követően a helyiek látták vendégül őket. Szombat reggel Tóth Sándor polgármester üdvözlete és Drócsa László plébános áldása után a Bekecsen át a Sóvidék és Udvarhelyszék felé veszik az irányt. A nyárádszeredai atya érdeklődésünkre elmondta, ő személyesen nagyon fontosnak tartja a Mária-utat, amely lelki szempontból is jelentős Székelyföldnek, de a jövőben gazdasági haszna is lehet. Egyelőre a székely közösségek még nemigazán fogadták be az utat, de a protestáns vidéken élő kisebb katolikus közösségek, mint például a nyárádmentiek, lelkesen állnak hozzá a kezdeményezéshez – véli.

Huszonegyedik napjuk megtétele után futottak be Nyárádszereda főterére a maraton részvevői. Somogyi Viktor szervezőtől megtudtuk, a június 18-án Mariazellből indult karaván vasárnap, 23 nap után éri el Csíksomlyót. A Mária-maratont a magyarországi Mária Út Egyesület kezdeményezte azzal a céllal, hogy népszerűsítse az ausztriai és erdélyi végpontok között kiépített zarándokutat, illetve hogy rávilágítson, mennyi fizikai és lelki többletet ad egy ilyen út az embernek, és hogy mennyi szeretetet kaphatunk, ha kilépünk a mindennapi mókuskerékből. A maratonon tizenkét túrakerékpáros teker végig közel 1400 kilométert, míg két ultramaratonos több mint 1300 kilométert fut le országutakon, és van velük két terepkerékpáros is, akik hegyen-völgyön, a kijelölt Mária-úton teszik meg a távot. Apróbb műszaki problémák adódtak, a maratonosoknak is voltak holtpontjaik, de átsegítették őket azokon, így senkinek nem kellett feladni a cél előtt. A részvevőket közel negyven magyarországi jelentkező közül választották ki a szervezők, ők Pécstől Tatabányáig, Mórtól Sátoraljaújhelyig, valamint Budapestről és környékéről származnak.

A csapat lelki vezetője, Szabó István görög-katolikus lelkész szerint már az első két nap alatt jól összekovácsolódtak a zarándokok, a különböző felekezetű és mentalitású személyek. Hogy miért indulnak neki ezek a fiatalok ekkora távnak? Fontos a kihívás, ez egy óriási kihívás a sport területén, de a sport mellett lelkiségi zarándoklat is, végigjárva a kegyhelyeket Mariazelltől Csíksomlyóig, ahol Márton Áron, Isten küldötte vezette a rábízott népet. A sport és a zarándoklat révén felhívják a figyelmet arra, hogy érdemes mozogni, erőfeszítéseket tenni és elgondolkodni az életünkről, miközben az örök cél felé haladunk. Mindenki minden nap valamilyen céllal indul tovább, a napi kihívások ellenére egy gondolat vezeti. A megpróbáltatások lelkiséget adnak, s a nehézségeket feldolgozva a szenvedés által az életre tudnak figyelni, segíteni tudnak egymáson és elfogadják a segítséget. A csapat nagyvárosokon haladt át, kis közösségekbe érkezett, ahol az utcára vonultak a gyerekek, integettek, biztatták, de enni-innivalóval is kínálták, kisebb szakaszokon elkísérték.

A budapesti Telek Hannának nagyon tetszett a maraton jelszava: életforma, közösség, spiritualitás. Nagyon régen gondolkodott azon, hogy elmenjen egy hosszabb zarándoklatra, hogy legyen ideje, alkalma végiggondolni élethelyzetét. Nem is a legjobb kerékpárjával vágott neki az útnak, de fizikailag kibírható a bevállalt táv, naponta átlagban 60 kilométert tekernek le, de volt már napi 100 is, vagy olyan, ahol 1200 méteres szintkülönbség várta.

A csapatban két budapesti ultramaratonos szaladja végig a távot. A 39 éves Veress Béla mint versenyző mindig új kihívásokat keres, és ez a maraton európai kuriózum, azért is vállalta be. Emellett három hétig ki tudja zárni az életéből a mindennapokat, megtalálhatja önmagát. Futva zarándokol, és erre is szüksége van az életben – mondta. Társa, Frank Tibor 67 évesen szalad, mert egy ilyen 23 napos maratonnak nagy sportértéke van. Ez nem megy ám simán, a fizikai fájdalom lelki terhelést is jelent, amit bírni kell, és szükséges a szellemi frissesség, amely továbbindulást parancsol minduntalan a fáradt testnek. Futás közben az ember be van zárkózva, ilyenkor a gondolatai letisztulnak, jó és gyors megoldásokat talál olyan kérdésekre, amelyekre a mindennapokban nem tud időt szentelni, és amelyek akár hónapokig foglalkoztatják. Mindkét sportoló várja a célba érést, a fiatalt a tűző nap tette próbára, míg az idősebbnek a lába kezdett árulkodni a folyamatos terhelésről, de próbálja a fájdalmakat kikapcsolni, hogy az utolsó két távot is gond nélkül teljesíthesse – vallotta be.