A minisztérium nem ígér jogorvoslást a károsult községeknek

Tizenkét Maros megyei község került le 2007-ben a hátrányos helyzetű közigazgatási egységek listájáról, amelyen addig főleg hegyvidéki övezetnek számító területeken találhatók szerepeltek. A 2005-ben felállított listát 2007-ben módosították a 355. számú miniszteri rendelettel, így Fehéregyháza, Marosmagyaró, Alsóbölkény, Székelybere, Marosvécs, Kibéd, Székelyhodos, Alsóidecs, Szászkézd, Sóvárad, Görgényoroszfalu és Héjjasfalva községeket síkvidéki településsé minősítették vissza. Ezáltal az itt élők jelentős állami támogatástól estek el, miközben arra panaszkodnak, hogy igen alacsonyak a gazdasági mutatóik, és a mezőgazdaság újra hanyatlani kezdett. Továbbá azt is sérelmezik, hogy őket senki nem kérdezte meg, és amikor megtudták a módosításokat, már nem lehetett megóvni a tervezetet. Egyelőre úgy tűnik, azóta is mindhiába kérvényezik a minisztériumtól a kritériumok megváltoztatását.

Közös szélmalomharc

Székelyhodos legutóbbi átiratában ismételten kéri, hogy a községet helyezzék vissza a hátrányos helyzetűek közé. Kérésükben rámutatnak, hogy a mikroklíma nem teszi lehetővé a gabonatermesztést, a talaj kevésbé termékeny, és hogy egyetlen jövedelemforrás az állattartás. Ráadásul, mivel sok helyen a lejtők meredeksége meghaladja a 15 százalékot, a gépesített mezőgazdaság nem fenntartható. Példaként a községhez tartozó Jobbágytelkét hozza fel, ahol a múlt rendszerben nem is tudták megszervezni a kollektív gazdaságot a területviszonyok miatt. Arra is rámutatnak,  hogy azok a kiegészítő támogatások, amelyeket a gazdák 2007-ig kaptak, több fiatalt arra biztatott, hogy ne hagyja el szülőföldjét, hanem itthon dolgozzon és befektessen a mezőgazdaságba, továbbá újjáalakultak a közbirtokosságok, hogy a legelő- és erdőterületeket hatékonyabban kezelhessék. Barabási Ottó polgármestertől, aki maga is gazdálkodik, megtudtuk: ezzel szemben a község gazdái jókora összegektől estek el. Ennek következtében kevesebb állatot tartanak, kevesebb területet művelnek a gazdák, de megsokszorozódott a vadállatok száma és a vadkárok értéke is.

Egyes források szerint a listáról lekerült községek több tízmillió euró évi támogatástól estek el 2007 óta. Barabási Ottó elmondta: közösen próbálnak ezek a községek fellépni a kormánynál, hogy elérjék: ha nem is a hegyvidéki, de hasonló más besorolásba kerüljenek vissza, és gazdáik megkaphassák a nekik járó többlettámogatásokat.

A száraz adatok döntenek

Hiába kérték többször is a községek, hogy visszahelyezzék őket a hátrányos helyzetűek sorába, a minisztérium válasza mindig elutasító volt. Mihai Herciu, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium vidékfejlesztési főosztályának vezetője legutóbbi válaszában is ismételten kifejtette, hogy ezek a községek nem felelnek meg az Európai Bizottság és az érvényben levő hazai szabályozások mutatóinak. Ezek egyike, hogy a község tengerszinthez viszonyított átlagos magassága elérje a 600 métert, miközben a legnagyobb, marosmagyarói is csak 586 méter. A 400-600 méteres magasságon fekvő községek is hátrányos helyzetűnek minősíthetőek, ha összlejtési mutatójuk 15 százalék fölötti. Ebben az esetben sem érik el a határt, mivel a legmagasabb, fehéregyházi is csupán 13,46.

Jelentősen hátrányosnak minősíthető az a község, ahol a területek értéke nem halad meg egy bizonyos skálán 16 pontot, ám ebben az esetben is a legalacsonyabb érték, a székelyhodosi is már 31. A jelenlegi mutatókat a NUTS 5 területekre (község, város) számolták ki és a minisztérium nem rendelkezik a falvakra lebontott értékekkel, így a községi átlagot kell figyelembe venni – mutat rá a főigazgató, azt is hozzátéve, hogy előreláthatólag a besorolási kritériumok mutatói nem is változnak lényegesen a 2014-2020-as fejlesztési időszakra sem.