A medve már szólt – hamar kitavaszodunk

A Marosvásárhelyi Állatkert február másodikán, szombaton amolyan medvenapot tartott (ötletesen Medvenapozoo-nak nevezték el), részint azért, hogy a kisgyerekek jobban megismerhessék ezt az erdeinkben élő nemes állatot, másrést, hogy a néphagyományok világában is jobban eligazodjanak.

Micimackó, Brumi, Balu

Déli tizenkettőkor zsúfolásig telt az állatkert előadóterme, legalább kétszáz kisebb-nagyobb gyerek meg az őket kísérő szülők, nagyszülők ültek be a padsorokba. Ezúttal magyar nyelven folyt a beszélgetés, egy órával korábban a román anyanyelvű gyerekeknek tartottak volna ugyanilyen programot, de arra egyetlen jelentkező sem volt.

A gyerekek medvéről készült rajzaikat is elhozták, amelyeket aztán egy közös kiállításon függesztettek ki. Egy állatkerti dolgozó vetítettképes beszélgetésbe kezdett, kérdéseket tett fel, amelyekre a gyerekek válaszoltak, így alakult ki lassan a medvéről szóló „teljes ismeretanyag”. A gyerekek válaszaiból kiderült, hogy a medve gyors, jó a szimata és a hallása, barna bundája van meg nagy fogai, karmai, szereti a gyümölcsöt, de a vizet – fürdést – sem veti meg, barlangban lakik, ami korántsem egy nagy föld alatti terem, inkább sziklarepedés vagy fák gyökérzeténél kialakult üreg, meg hogy fölöttébb szereti a mézet. Az is kiderült, hogy téli álmot alszik, de gyertyaszentelőkor előjön, kürülnéz, s ha meglátja a saját árnyékét (vagyis jó, napos idő van) azonnal viszabújik a barlangjába újabb negyven napi alvásra, mert tudja – ha február másodikán jó idő van, nem csepeg az eszterhéj, nem esik az eső, még hosszú ideig eltart a tél.

Veszélyeztetett élőhelyek, gonosz vadászok

Innen már könnyű volt továbblépni, s az előadónak arra a kérdésére, hogy mi veszélyezteti manapság a medvéket, azonnal reagáltak – az erdők kipusztítása meg a vadászok. A gyerekek ezután azt is megtudhatták, csak feltételezések vannak arról, hogy mekkora is a medveállomány az országban.

Nagyon gyorsan előjöttek a medvéhez kapcsolódó más ismeretek is. Sokan tudták, hogy a Göncölszekér a Nagy Medve csillagkép, illetve a Medve-tó neve onnan ered, hogy a vízfelszín hasonlít egy kiterített medvebőrhöz, valamint a Medvebarlangban felfedezésekor rengeteg őskori medvecsontot találtak. S természetesen szó esett Micimackóról, Brumiról, Baluról és más medve-mesefigurákról.

Kinn henteregtek a hóban

Végül a gyereksereg elballagott a medvék kifutójához, hogy megnézze, kinn vannak-e a medvék. Valamennyi állat, medvék és mackók vidáman henteregtek a hóban a borús ég alatt, eszük ágában sem volt visszabújni az odúikba. Innen aztán már mindenki biztosan tudhatta, hogy a tél napjai meg vannak számlálva. Mert – amint a székelyek is tartják – a medve nem játék, a jóslására mérget lehet venni. Egy kis üröm azért keveredett a felismerésbe, mert így most már oda a hosszantartó szánkózás, sízés, csúszkálás, de a tudományos tapasztalás megismerése kárpótolta a gyerekeket ezért a kis bosszúságért.

Jókai-találmány lenne?

A medve időjósi szolgálatának eredete a történelem ködébe vész. Egyesek szerint az egészet Jókai Mór találta ki, amikor Az új földesúr című művében imigyen ír: „Van aztán egy napja a télnek, aminek »gyertyaszentelő« a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék (...), akkor a medve visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik, talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; (...) Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; (...) akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét.”