A háziorvos, aki felkarolta a siketek ügyét

– Hogyan esett választásod az orvosi, azon belül is a háziorvosi hivatásra?

– Gyerekkoromban volt egy doktor néni, aki mindig nagyon kedves volt hozzám, ő volt az egyedüli, akitől nem féltem. Alig vártam, hogy mehessek hozzá, és lassan a példaképemmé vált. A pályaválasztási kérdéseim így már gyerekkorban megoldódtak. Az orvosi hivatáson belül pedig olyan területet szerettem volna választani, amely egy kicsit mindenik szakágat felöleli, erre pedig, átfogó jellege miatt, a háziorvosi hivatás a legmegfelelőbb. Ezzel a végzettséggel nem könnyű elhelyezkedni, de bízom benne, hogy az őszi szakvizsgám után sikerül.

– Különleges helyzetednél fogva lehet, hogy neked ez könnyebben is fog menni. Hiszen a pacientúrád egy része már megvan.

– Igen, valóban, úgy néz ki, hogy a praxisom nem az induláshoz szükséges ezer pácienssel fog kezdődni. A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége marosvásárhelyi kirendeltségének tagjaival egy barátnőmön, az egyesület munkatársán, Németh-Jakab Imolán keresztül ismerkedtem meg. Gyerekkorom óta kíváncsi voltam, és meg szerettem volna érteni, hogy a siketek miről jelelnek. Kértem a barátnőmet, hogy tanítson meg a jelbeszédre. Így kezdődött az a folyamat, amelyet a jövőben háziorvosként is kamatoztatni fogok. A siketektől sajátítom el a jelbeszédet, ennek ez a legjobb módja, még ha olykor nehézségekbe is ütközöm. Ez egy nagyon felelősségteljes folyamat, hiszen ha a háziorvosuk leszek, akkor hozzám nem tolmáccsal jönnek majd, hanem egy szemtől szembe kommunikáció fog zajlani. A tanulási folyamatot az is megnehezíti, hogy a román és a magyar jelnyelv különbözik. De az a jó ebben, hogy miközben tanulok, megismerhetem őket, a kultúrájukat.

Nagyon sokat segített az, hogy tavaly ősszel Linzbe látogathattunk, ahol egy hetet egy olyan háziorvosi rendelőben tölthettem, ahol semmiféle köztes médium nem közvetített az orvos–siket páciens kommunikációban. Hihetetlenül nagy élmény volt, akkor azt mondtam, rendben, én is ezt szeretném.

– Milyen tervekkel, elképzelésekkel jöttetek haza Ausztriából?

– Többek között egy háziorvosi rendelőt szeretnénk indítani siket emberek számára. Nem kizárólag ezzel a csoporttal szeretnék foglalkozni, de azt gondolom, hogy ez a része teljesebbé tenné a szakmám gyakorlását. Hiszen ők is ugyanolyan jogokkal rendelkező, ugyanolyan emberek, mint mi, hallók, csak egy másfajta kommunikációt használnak.

– Valóban csak ennyi a különbség közöttünk: hogy másféleképpen kommunikálunk?

– Nemhiába beszélnek a siketek kultúrájáról. Nem elég elsajátítani a jelbeszédet, meg kell érteni őket: gondolkodásmódjukat és világhoz való viszonyulásukat. A közöttük töltött idő alatt teljesen új élményekkel gazdagodtam: ahogy a dolgoknak örülnek, ahogy a történeteiket megosztják.

– Milyen betegségekkel küzdenek legtöbbször a siketek?

– Ugyanazokkal, mint mi, halló emberek. Talán, ami jobban jellemző rájuk, az a pszichológiai betegségek gyakoribb előfordulása, ami valahol érthető is: hiszen még mindig gyakran találkoznak a kiközösítés és a meg nem értés jelenségével, ezért visszahúzódóbbak.

– A siketek mennyire nyitottak a halló világ felé?

– Óvatosak, mert sok kellemetlen élményben, meg nem értésben van részük. A hallók is megijednek a találkozástól, mert nincsenek kommunikációs eszközeik. De ha egy halló megpróbál jelelni, annak végtelenül örülnek, biztatják, segítik és ha kell, kijavítják. A hallókban is érzek nyitást a siketek felé, ez annak is köszönhető, hogy egyre több helyen nyílik lehetőség a siketek bemutatkozására.

Remélem, hogy ősztől még hangsúlyosabbá válik ez a folyamat, remélem, hogy sikerül egy háziorvosi rendelőt nyitnunk, és egy olyan szakember-hálózatot szeretnénk kialakítani, ahova én háziorvosként nyugodt szívvel küldhetem a pácienseimet. Ezt szolgálja a szeptemberben szervezendő egyhetes egészségnevelő rendezvényünk. Erre különböző orvosi szakterületek képviselőit szeretnénk meghívni.