Hatalmas kihívás előtt a napközik

és más óvodából is könnyebb volt átvenni őket, ha igényt tartottak a szülők az óvodai programra” – magyarázta lapunknak Kovács Júlia, a Maros megyei magyar óvodákért felelős szaktanfelügyelő az óvónők nyári tapasztalatai alapján.

Kevés gyerekkel könnyebb volt

Gráger Éva Zita, a marosvásárhelyi Stefánia-napközi óvónője is dolgozott a nyáron. Elmesélte, volt olyan nap is, hogy 10–12 felnőtt volt beosztva, és alig volt pár gyerek. Három csoport volt nyáron az óvodában, ahová 15 gyerek jöhetett összesen, de ebből átlagban hat-hét kicsi járt naponta.

„Amikor én voltam beosztva, négy volt a legtöbb, az én csoportomban két gyerek volt. Automatikusan jöttek, ültek le az asztalkáikhoz, kis kosárba ki voltak téve a játékok, csak olyanok, amelyeket könnyen tudtunk fertőtleníteni, majd színeztünk, beszélgettünk. Az udvarra is kimentünk, a gyerekek mentek a többi gyerekhez,

– tette fel az egyelőre költőinek tűnő kérdést a pedagógus.

Ha egy pici gyerek botladozik, hogy ne fogjuk meg a kezét?

A gyerekek csoportokba való eloszlása minden intézmény sajátos esete, mert mindenhol más a terem mérete, négyzetméterben és köbméterben egyaránt. Az intézményvezetők a vezetőtanáccsal közösen jól meg kell tervezzék, hogy hány gyereket tudnak fogadni, hogyan tudnak megfelelni az előírt szabályoknak, amelyeket megfogalmazott a minisztérium a módszertani mutatókban. Közös döntés alapján minden intézmény le kell írja és meg kell majd indokolja, hogy miért döntött úgy, ahogy. A szülőkkel egyeztetni kell, össze kell hívni kezdés előtt az udvarra egy közös szülői találkozót, ahol tájékoztatni kell őket a szabályokról, és arról, hogy hogyan mondják el ezeket a gyereknek – fejtette ki Kovács Júlia szaktanfelügyelő.

„Ha egy pici gyerek botladozik, hogy ne fogjuk meg a kezét? A gyakorlatban vannak megvalósíthatatlan dolgok” – fűzte hozzá személyes véleményét a szaktanfelügyelő, aki azt tanácsolta az óvónőknek, hogy amennyiben lehet igényelni támogatást például az önkormányzattól, ne maszkot kérjenek, hanem átlátszó műanyagból készült arcvédőt, hogy látszódjon a pedagógus arca, hiszen

„A felelősség hatalmas a szülő és a pedagógus részéről is, de jelenleg nincs más megoldás, ki kell várni, hogy mi történik. Az viszont biztos, hogy a gyerekeknek nagyon nagy szükségük van arra, hogy óvodában, iskolában legyenek. Az aranyközéputat kell megtalálni, azaz

– osztotta meg velünk a tanévkezdéssel kapcsolatos gondolatait Kovács Júlia, a Maros megyei magyar óvodákért felelős szaktanfelügyelő.