Virágot lopni nem szégyen, de bosszantó

Fotó: Pethő Melánia

Lakókörnyezetük szebbé, kellemesebbé tételén fáradoznak a gyergyószentmiklósi Gyilkostó sugárút D/1. tömbházának lakói, gondozott előkertjükkel már másodszor neveztek be az önkormányzat által kiírt városszépítő versenyre. Hogy igyekezetüket próbálta-e áthúzni valaki, vagy egyszerűen semmibe vette azt, nem tudni, tény, hogy a lakók által vásárolt és gondozott virágokból néhánynak nyoma veszett.

Pethő Melánia

2012. szeptember 08., 20:292012. szeptember 08., 20:29

2012. szeptember 09., 15:282012. szeptember 09., 15:28

A szóban forgó tömbház egyike azon keveseknek Szentmiklóson, ahol látványos a lakók igyekezete; fák, gondozott pázsit, sziklakert, virágok díszítik a körülötte lévő kis teret. „Évek óta tart ez az igyekezet. A szépítő munkák mellett közösségi összefogással valósítottuk meg a tömbház felújítását, rendbe tettük a pincét, megjavítottuk a tetőt, kicseréltük a fűtésvezetékeket, kerítést készíttettünk a blokk körüli virágos kertnek, állványokat a cserepes virágoknak” – magyarázta a húsz család összefogásával elért megvalósításokat Székely Levente lakó. Mint mondta, a kis teret elsősorban környezetük szebbé, élhetőbbé tétele érdekében rendezik, szépítik, de a virágoskerttel beneveztek az önkormányzat Tiszta és virágos elnevezésű városszépítő versenyébe is. „Elsősorban önmagunkért szépítünk, hogy érezzük jól magunkat ott, ahol lakunk. Az, hogy a versenyre is beneveztünk, másodlagos, a tavalyi kiíráson elnyert második helyezés adott lendületet hozzá” – mondta.

A kis közösség egész nyáron élvezhette igyekezete eredményét, péntek reggel viszont csalódottság érte őket: a lépcsőházbejárathoz kihelyezett virágtartókból hét cserép petónia tűnt el. „Nem tudjuk, ki tette, de a tény, hogy elvitték, egy dolgot bizonyít: hogy másnak is tetszik a szép. Erre viszont nem az a megoldás, hogy elveszi a másét. Csekély az az anyagi kár, ami minket ért, az erkölcsi annál jelentősebb” – jelentette ki a lakók nevében Székely. Hozzátette, bár a lakók első reakciója az elcsüggedés volt, mégis úgy döntöttek, hogy újabb növényekkel pótolják a hiányzókat. „Ilyenkor bárkinek az első reakciója az, hogy felhagy az egésszel, mert nincs értelme... Úgy gondolom, hogyha ezt az utat választjuk, akkor éppen arra a szintre süllyedünk, mint azok, akik ellopták a virágokat, vagyis olyanokká válunk, akiknek nem számít, hogy hol, milyen környezetben laknak” – vélekedik a lakó.