Vadgazdálkodási szakember: ezek lehetnek a medvék túlszaporodásának okai

Amíg nem lehet pontosan tudni, hogy mekkora a vadállomány létszáma, addig nem is lehet megfelelő vadgazdálkodást folytatni – jelentette ki a Gyergyószentmiklósi Vadász és Sporthorgász Egyesület vezetője, Birtalan István. A vadkárok ezektől még nem csökkennének – szögezte le. Ez az alapvető oka annak, hogy a medvék, farkasok károkat tesznek a mezőgazdasági területeken, vagy pusztítást végeznek a háziállatok körében. Pontos számadatok hiányában, de a tapasztalatok szerint azt biztosan tudják, hogy sokkal több a medve, mint amennyi a statisztikákban szerepel, de azt nem hogy mennyi van, és mennyit kellene ahhoz kilőni, hogy optimális legyen a létszám. Ha tudnák a medvék számát, akkor kiszámítható lenne, hogy mennyi az a küszöbszám, amely fölött a kilövés káros, és azt is, hogy mekkora az a mennyiség, amelyből szelektálni, selejtezni kellene. Hargita megyében az eredeti javaslat szerint a következő időszakban 67 medvét, 71 farkast és 62 vadmacskát lőhettek volna meg a vadászok.

A jelenlegi szabályozás arra kényszeríti a vadászegyesületeket, hogy a nagyra nőtt hím medvéket irányítsák a külföldi vadászok puskacsövei elé. Egy átlagos, kilövésre érdemes példányért 5 ezer eurót, a nagyobbakért 7 ezret, az igazán nagy hímekért 10 ezer eurót fizetnek azok, akik ezt meg tudják engedni maguknak. És akinek pénze van, az nagy medvét akar lőni. A helybéli vadásznak nem nagyon van ennyi pénze. Mivel a kilövési keret kicsi, ebből a néhány kilőhető példány után kapott bevételből kell az egyesületeknek az egész tevékenységüket fedezniük. Az őrzést, üzemanyagot, területbért, takarmányt ki kell fizetni.

Az, hogy a legszebb példányokat lövik ki, arra is vezet, hogy egyre korcsosul, egyre több a gyengébb genetikai állománnyal rendelkező medve. A hímek ugyanis korábban a természetes szelekcióhoz is hozzájárultak, a kisebbeket elpusztították, hogy megszerezzék maguknak a nőstényeket. Átlagban kevesebb a nagy medve, ezért nagyobb az esélye a gyengébbeknek. Gyergyó-környéki vadőrök láttak olyan anyamedvét, amely alig volt nagyobb egy bernáthegyi kutyánál, és három bocsot nevelt. Ilyen régebben lehetetlen lett volna. Lőttek olyan hímet, amely alig volt közepes méretű, és 20 éves volt.

Csökkenteni kell az összlétszámot, és lehetőleg védeni kellene a nagy, kifejlett, erős példányokat – erre lenne szükség  Birtalan István szerint. Ha rajta múlna, két változtatást tenne: növelné a kilövési keretet, de korlátozná a kapitális méretű medvék vadászatát. Persze ennek feltétele, hogy egy pontos kimutatás legyen az állatok számát illetően, és tudni lehessen, hány idősebb, fiatalabb, nagyobb vagy kisebb méretű medve van.

A vadászok régóta szorgalmazzák az átfogó vadszámlálást. Erre azonban valamiért nem nagyon hajlandóak az illetékes hatóságok. A számok irodákban dőlnek el, holott az erdőt járó vadőrök tapasztalatait kellene inkább figyelembe venni.

A vadkár és a kilövés nem függ egymástól

A vadkárokat az sem csökkenti, hogy a minisztérium által jóváhagyott kilövési engedélyek nem függnek attól, hogy hol mekkora méretű károkat jeleznek a gazdák. A vadászidényben ugyanis gyakorlatilag nincs vadkár, az állatok még nem közelítik meg a településeket, vagy mezőgazdasági területeket. A vadkárok a nyár és az ősz folyamán jellemzőek, amikor a vadászidény már véget ért, így nem lehet azt tenni, hogy a kilövési keretet úgy használják el, hogy azokat az állatokat lőjék ki, amelyek például valamelyik kukoricásban tanyáznak. Az ilyen esetekre speciális engedélyekre lenne szükség, de erre alig van példa.

A nyári vadkárokra is van magyarázat, és arra is, hogy miért költöznek le az állatok az erdőkből. Azért, mert az erdőkbe felköltözik az ember. Az erdei gyümölcsök érésekor – ami a medve alapvető tápláléka – a gyümölcsszedők nagy csapatokban költöznek az erdőre, és az állat nem megy a közelükbe. Inkább más táplálékot keres és talál a kukoricásban, a zabtáblában, vagy éppen egy juhot fog meg. Ha az erdeigyümölcs-szedést megtiltanák vagy korlátoznák, kevesebb lenne a vadkár is – állapítják meg szakemberek.