A Gac-oldalban emlékeztek a honvédekre

„Nem csak emlékezni, hanem tenni kell” – fejtette ki beszédében Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós alpolgármestere, felhívva a figyelmet, hogy a hazáért meghalt katonát nem szabad ellenségnek tekinteni, legyen az bármilyen nemzetiségű. „A hazájáért meghalt katona hős” – mondta. Nagy Zoltán kifejtette, Gyergyószentmiklós és Székesfehérvár között egy kapcsolat jött létre a tragikus esemény által, a két város közelebb került egymáshoz. „Az elképzelés, hogy Székesfehérváron Gyergyószentmiklósról kívánnak elnevezni egy teret, igencsak ígéretes” – mondta.

Molnár István székesfehérvári lelkész az emlékezésre hívta fel a figyelmet, mondván, örvendetes, hogy még a fiatalok is fejet hajtanak a székesfehérvári áldozatok emléke előtt. A megemlékezésen jelen volt Böjte Csaba ferences atya is, aki Árpád vezér időszakára hívta fel a figyelmet. „Együtt tudták építeni a Kárpát-medencét. Milyen jó lenne, ha mi is szeretetben tudnánk együtt élni, elfeledve az ellenségeskedést” – mondta. „Senki nem lesz gazdagabb azáltal, hogy nekiesik a másik ember torkának. Itt, a tömegsír fölött egyetlen dolgot kell megfogadjunk, hogy mi békében fogunk élni. Árpád vezérünk szellemében próbáljuk egymást megnyugtatni” – hívta fel a figyelmet. Böjte atya hozzátette, hogy kizárólag összefogással lehet előrehaladni, a nemzeteknek pedig segíteniük kellene egymást, ahelyett, hogy folyamatosan konfliktusokat keresnek.

A beszédeket követően különböző civil szervezetek és magánszemélyek helyezték el a kegyelet koszorúit a székesfehérvári honvédek emlékművénél. A himnuszok eléneklése után az emlékezők a felszegi csengettyűhöz vonultak, hogy az 1944-es szovjet betörés áldozatai emléke előtt is leróják kegyeletüket. A rövid, imádkozással egybekötött közös megemlékezést Szilágyi Lőrinc lelkipásztor celebrálta, aki az emlékezés fontosságára, annak összetartó erejére hívta fel a hívek figyelmét. A megemlékezés a Székely himnusz eléneklésével zárult.