Elballagtak a művészetisek

„Aki elment, az elment, de aki egyszer nálunk volt, az többé soha nem mehet el tőlünk egészen” – Kassák Lajos ezen szavaival búcsúztatta az iskola végzős diákjait Kirmájer Enikő igazgató, reményét fejezve ki, hogy a Nagy István Művészeti Iskola olyan összetartó erővel bocsátja útjukra a ballagókat, amely évtizedek múltán is visszahozza őket az egykori iskolába.

„Minden egyes napot kellő módon használjunk ki, örüljünk neki, és ne csak saját magunkra figyeljünk, hanem a körülöttünk lévőkre is. Minden nap tudjuk megköszönni édesanyánknak, édesapánknak, hogy vagyunk, a nagyszüleinknek, hogy a szüleink vannak, az iskolánknak, hogy tizenkét felejthetetlen évet adott, amelyre ha nem is emlékszünk pontosan, ott él a tudatalattinkban. És ha ez így lesz, akkor az éltetek tartalmas lesz” – tanácsolta a végzősöknek Ráduly Róbert Kálmán.

Az ünnepély keretében a búcsúzó tizenkettedikesek képviselői átadták az iskola zászlaját a nyomdokaikba lépő tizenegyedikeseknek. Ez a momentum ihlette meg beszéde elején a polgármestert is, aki párhuzamot vonva a zászlót átadó székely ruhás és a zászlót átvevő „Bob Marley-frizurás fiatalember és magas sarkú, tetovált bokájú diáklány között”, megjegyezte: nem az a legfontosabb, ami kívül van, akkor is, ha olyan világot élünk, amikor egyre inkább odalesznek azok a dolgok, amelyek évszázadokon át jellemeztek bennünket, székelyeket, és ránk tör a pillanatnyi világ.

Emberségre, tisztességes küzdelemre biztatta a végzősöket Raffain Zoltán, a Hargita megyei önkormányzat részéről, a tanfelügyelőség képviseletében Ványolós István látta el életre szóló tanácsokkal az ifjakat. A XI. A osztályosok részéről Görbe Gyopár és Bíró Júlia búcsúztatott, míg a ballagók részéről Sógor Ákos, illetve Csöve Klára és Tankó Annamária köszönt el az iskolától, tanároktól.

A ballagási ünnepség díjátadással, a szülői bizottság képviselőinek, illetve Szatmári Ingrid református lelkész és Szecsete Zoltán római-katolikus segédlelkész ünnepi gondolataival ért véget.