Derű és mosoly száz év után is

„Száz év után jó kicsit megpihenni” – ezekkel a szavakkal foglalta el az ünnepeltnek járó kényelmes fotelt a százegyedik esztendejébe lépő Jánosi Gyula bácsi, miután átvette az ünneplők népes seregétől a szebbnél szebb virágcsokrokat – a mindig jó kedélyű, nótás kedvű öregúr betartotta a Szent Erzsébet Öregotthon vezetőjének „parancsát”, és megérte a száz esztendőt.

A Szent Erzsébet Öregotthon termében tartott ünnepélyen részt vett Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere, aki virágcsokorral, ünnepi szavakkal, verssel és borral köszöntötte az évszázadot megélt születésnapozót, Barti Tihamér, az RMDSZ helyi elnöke pedig emléklapot nyújtott át Gyula bácsinak és a már három éve hagyományszámba menő, kettejük közötti asztalitenisz-bajnokság egy éves halasztására kérte az öregurat.

Az ünnepélyes tortavágás előtt az otthon munkaközössége Gyula bácsit kedvenc nótájával, a Piros rózsák beszélgetnek című dallal köszöntötte.

Az 1910. szeptember elsején Gyergyószárhegyen született Jánosi Gyula bácsi hosszú élete alatt sok mindent megélt: nehézséget, nélkülözést a háborúk idején, de eltemette szüleit, hat testvérét, feleségét és egyik fiát is – mégsem látták őt soha csüggedni, idézte fel történelemkönyvbe illő életét Hajlák Attila diakónus. „Ő számomra az élni akarás nagy példaképe, 65 éves házassága után a hűség példaképe, aki a lelki gazdagságra alapozta életét” – fogalmazott a dédunoka. 1958–1960 között a gyergyói sportegyesület elnöke, 1963–1970 között a gyergyószentmiklósi szakmaiskola mestere volt, jelenleg pedig nyugdíjas éveiből is már negyvenet számlál.

A Kalkuttai Teréz Anyával egy esztendőben született, most is mosolygós, korát meghazudtoló bácsi egyértelműen vallja: a hosszú élet titka a jó családi élet és a sportos, egészséges életmód. A jelen lévő ünneplő seregtől újra „parancsot” kapott a születésnapozó: a százegy évet is meg kell érnie.