Főszerepben a népviselet, a népzene, a néptánc

Szombaton tartották az Ezer Székely Leány Napját a csíksomlyói Hármashalom-oltárnál, ahova a környező falvakból, megyékből, sőt a határon túlról is érkeztek népviseletbe öltözött leányok, legények. A vidékiek a hagyományoknak megfelelően szekéren érkeztek az ünnepre.

Csíkbánkfalváról szombaton kora reggel két szekér indult Csíkszereda felé, amelyen közel harminc székely ruhás fiatal sorakozott. A falu határában csatlakoztak a Csíkszentgyörgyről indult két szekérhez és hat lovasukhoz, majd énekszóval vonultak végig Mindszent, Szentlélek és Fitód utcáin, hogy kilenc órára megérkezzenek Csíkszereda határába.

A bánkfalvi György Emőke már negyedszerre vett részt az eseményen, számára fontos, hogy ezen a napon a falu fiataljai közösségként indulnak útra népviseletben, amely erősíti az együvé tartozás érzését. Tavaly a városban csatlakozott az ünneplőkhöz, de elmondása szerint átérezni a nap üzenetét akkor tudta igazán, amikor szekérrel érkezett.

A Szabadság térre kíváncsi tekintetek kereszttüzében, hangos énekszóval vonultak be a szekerek, élükön a lovasokkal és a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület tagjaival, akik a rendért is feleltek. Habár minden szekéren más népdalt énekeltek, azok mégis mosolyt csaltak a hallgatóik arcára. A téren már szólt a népzene, amelyre akaratlanul is ritmusra léptek a népviseletbe öltözöttek. Tömegesen érkeztek a barna-, piros-, kék-, zöld-, fekete csíkos székely szoknyás lányok, mellettük kék-, piros-, fekete zsinóros fehérharisnyában a legények. Egyre inkább megtelt a tér a különböző vidékekre jellemző népviseletekkel és az őket csodáló nézelődőkkel. Amíg Komárom megyei, Lábatlan községből érkezett Varga Józsefné büszkén viselte a székely ruhát, addig a csíkszeredai Balázs Magdolna a saját kézzel hímzett kalocsai mintás ruháját hordta. A közös tánc alatt, amibe bárki bekapcsolódhatott, megvillantak a fehér alsószoknyák, repültek a hajakba font piros szalagok.

A csíksomlyói kegytemplomig ki szekéren énekelve, ki gyalogszerrel jutott el, hogy a szentmise meghallgatását követően a nyeregben ünnepelhessen tovább. A prédikációban Urbán Erik kifejtette, örömteli az a tény, hogy a rendezvény a népviselet, a népdal és a néptánc mellett a közös imádságnak is teret biztosít. Fő célja így a közösségeink ápolása, az önazonosság építése, valamint a vallási értékeink védelme. A misét követően a jó Isten áldásával indultak a Hármashalom-oltár felé a hívek.

A nyereghez vezető utakon kígyózó sorokban vonultak a népviseletbe öltözöttek: voltak arasznyi szoknyát viselő alig pár évesek, kikeményített kötényes őszes nénik, szebbnél szebb gyöngysorokat hordó fiatalok. Őket kézművesek sátrai fogadták, ahol mindenféle kincset vásárolhattak a jelenlevők, de kipróbálhatták a szövést a Barátosról érkezett Bartók Erzsébet szövőszékén, és belekóstolhattak a fafaragásba is Sándor Attila jóvoltából.

Amíg a színpadon a néptánccsoportok mutatták be előadásaikat, addig csoportosan pihentek a székely leányok, legények, várva az újabb közös táncot és a közös fénykép elkészítését. Több faluból is érkeztek szervezetten gyermekek a nyeregbe, például Csíkszenttamásról Bíró Ferenc táncmester vezetésével negyven fiatal – 3 és 18 év közöttiek – vett részt a rendezvényen. Zaboláról, Both László tánctanár felügyelete alatt érkeztek a gyermekek, akik között többen is sokadszorra vesznek részt az Ezer Székely Leány Napján. Temérdek Friderika csupán 12 éves, és már harmadik alkalommal volt itt. Megtetszett neki, hogy ilyen sokan öltöznek székely ruhába az alkalomra, emellett pedig szeret táncolni, énekelni, ezért jön rendszeresen. Beke András 15 éves, ugyancsak a zabolai csoport tagjaként érkezett idén először. Számára leginkább a kézműves foglalkozások tetszettek, így az ostorfonás és a faművelés (faragás, zsindelykészítés).

A hazai résztvevők és külföldi néptánccsoportok mellett olyan, székely ruhába öltözöttek is voltak, akik egyénileg érkeztek erre az alkalomra. A Pest megyei Leányfaluból jött Fülöp Edit, aki Magyarországon él, de székelyföldi származású. Ő mesélte el, hogy reggel a Mindszent felől érkező lovasok és szekerek látványa, amelyen egy magyar zászló lengett, annyira meghatotta, hogy sírva fakadt. Úgy érzi, hogy a politika nem tesz eleget azért, hogy a székely és magyar nép egységet alkothasson. Ő igazán a székelyek közt érzi otthon magát, ezért olyan megható és felemelő érzés számára, hogy itt lehetett.

A közös fénykép elkészülte után a távolabbról érkezettek szekerei újra megteltek székely ruhás fiatalokkal, és jó hangulatban elindultak hazafelé. A csíkbánkfalviakhoz a falubeliek mellett egy sepsikijéni testvérpár is csatlakozott. Ők pénteken vonattal érkeztek Szentsimonba, majd biciklivel tekertek Kotormányba, ahol egy éjszakát töltöttek, másnap hajnalban pedig indultak Bánkfalvára – tudtuk meg Tímár Csenge Máriától, a 14 éves kisebbik testvértől. Ő igazi székely leánynak vallja magát, ezért kötelességének érezte, hogy részt vegyen a rendezvényen. Harmadszor jött el, egyszer Csíkszeredában csatlakozott a felvonuláshoz, de szerinte sokkal jobb hangulata van a szekéren való énekes vonulásnak. S habár az utazás és az egész napos program kifárasztotta, a cél és az élmény megért minden fáradtságot, vallotta Csenge Mária.