Egyszerre szólalt meg Csíkszereda összes harangja

Fotó: Rédai Botond

Ritkán adódó alkalom, mondhatni egyedi történés, hogy egyszerre szólaljanak meg Csíkszereda összes templomának harangjai. Június 4-én délután fél 6-tól perceken keresztül zúgtak úgy, mint 90 évvel ezelőtt. Péntek volt akkor is, mint az említett napon. Magyarország nagypénteke. A református templomban összegyűlt emlékezők a Mátyás-huszárok gyűrűjében némán és meghatottan hallgatták a várost betöltő harangzúgást – írja beszámolójában Szatmári Ingrid református lelkipásztor.

Rédai Botond

2010. június 08., 14:142010. június 08., 14:14

2010. június 08., 15:532010. június 08., 15:53

Fotó: Rédai Botond

A megemlékező istentiszteletre eljött a város magyar történelmi egyházainak papsága, hogy Isten elé vigyük fájdalmunkat, gyászunkat, ugyanakkor megvalljuk a nemzetünk feltámadásába vetett hitünket, fohászkodva Istenhez, akinek szent kezében, terveiben ott van elrejtve a mi magyar keresztény jövendőnk.

Az istentisztelet egy kisfilm levetítésével kezdődött, mely tömören összefoglalta korabeli képsorokkal a trianoni békediktátum nemzetünkre gyakorolt hatását. Az istentisztelet liturgiája az alkalom különleges voltához mérten egyedi volt, az invokációt, a bűnvalló, feloldozó, hálaadó imákat, az áldást felváltva mondták a katolikus, református, evangélikus, unitárius lelkészek.

Az igehirdetés szolgálatát Boros Károly római katolikus felcsíki főesperes a 2Kor. 4, 8–10 alapján végezte átadván Pál apostol üzenetét a gyülekezetnek, miszerint: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk”.

Szintén Isten igéjét hirdette Ötvös József marosi református esperes a Jn. 19, 30 alapján, párhuzamot vonva Jézus halála és feltámadása, illetve nemzetünket ért megsemmisítő szándékú tragédia, és a jövőbe néző reménységünk között.

A jelenlevők lélekben és imában együtt járultak a mennyei Atya trónusa elé, és átélhették azokban a megszentelt pillanatokban, amint a felekezeti különbözőségek megszűnnek, s egyazon nemzet gyermekeiként az egy Isten oltalma alatt állnak.

A cikket a Csíki Hírlap június 9-én megjelenő, Ökuménia rovatában olvashatják.