A ház, amely túlélte Csíkszereda régi városközpontjának lebontását

„Nem volt könnyű három gyermekkel, nagy összegű kölcsönt vettünk fel, hogy telket vegyünk és házat építsünk” – fogott bele elbeszélésébe a csíkszeredai Szív utcai magánház tulajdonosnője, Szakács Mária. A 83 éves idős hölgy ma már nem emlékszik pontosan a nevekre, évszámokra, azonban kérésünkre felidézte, hogyan maradhatott meg a házuk abban az időben, amikor Csíkszereda városközpontjának épületeit Nicolae Ceaușescunak, Románia diktátorának utasítására lerombolták, hogy egy szocialista várost építsenek a felszabadított helyre.

Gyűjtöttek, hogy házat építhessenek

Szakács Mária fiatalkorában férjével és három gyermekével a Holló-féle házban lakott, a Virág utcában (a jelenlegi Kossuth Lajos utcában). Azért gyűjtögettek, hogy tudjanak házat építeni, végül az akkori December 30. utcában vásároltak telket (jelenleg az a rész a Szív utcához tartozik). „Akkoriban a környéken nem volt más épület a közelben” – magyarázta az idős asszony. Férje Szakács Ignác Árpád a megyei távközlési és postahivatal vezetője volt, 20 éve hunyt el, ő maga pedig a rádióközpontnál dolgozott. Miután sikerült beköltözni az új családi házba, nem sokáig élhettek békében a három gyermekkel.

Bontásra ítélt ház

„Nem volt könnyű a kölcsönnel a nyakunkon, de utána jött el az igazi hadd el hadd. Le akarták a házat bontani. Hogy mennyit jártunk emiatt a néptanácshoz (polgármesteri hivatalhoz), azt nem kívánom senkinek” – emlékezett vissza. Hosszú ideig így ment ez, többször behívatták a hivatalba. Mint az idős hölgy mesélte, olyan papírt kellett volna aláírniuk, amelyben ők kérik, hogy bontsák le a házukat. Nem írták alá a papírt, de annyiszor hívatták a hivatalba, hogy belebetegedtek a sok idegeskedésbe. Így elkezdtek lakás után nézni, ahová költözhetnek. „Aztán egyszer megkeresett Bukarestből egy mérnök, akit hivatalból küldtek ki, hogy mérjék fel a lebontásra szánt házakat, kétszer körbejárta a házat, még egy pohár vizet sem fogadott el. Mikor ment ki a kapun, azt mondta, hogy sajnál minket, és hogy Bukarestbe nem a ház valós fényképét küldhették el. Ez az ember segíthetett, és soha az életben nem tudtuk meg, hogy ki volt” – csuklott el az asszony hangja. Próbálták kideríteni ennek a személynek a kilétét, hogy hálálják meg a segítségét, de csak annyit tudtak meg, hogy mérnök volt, semmi mást. „A Jóisten adjon neki egészséget, és ha meghalt, akkor nyugodjon békében, és a föld se nyomja meg” – fejezte ki háláját könnyes szemekkel az ismeretlennek a néni.

Sok embernek okozott keserűséget

Miklós Mária, Szakács Mária lánya egészítette ki és erősítette meg édesanyja szavait. Elmesélte, hogy 1971-ben költöztek be az új házba, akkor a környékük teljesen üres, mocsaras terület volt. „Mondták a régi szeredaiak, hogy Szakács olyan helyre épített, hogy senki nem fogja zavarni” – gondolt vissza Miklós Mária. Mint emlékeiben élt, gyönyörű házak voltak a mai Kossuth utcában, aztán a „szisztematizálás” sok embernek okozott keserűséget, ezeket a házakat ugyanis lebontották. Felelevenítette, hogy jöttek Bukarestből mérnökök, hogy felmérjék a terepet, hogy melyik házakat bontsák le, aztán egy mérnök megkereste őket és megnézte a házukat. „Már nem emlékszem, hogy melyik évben is jött, de ez a bukaresti illető csodálkozott, amikor meglátta a házat, ebből feltételeztük, hogy nem a reális fényképek voltak a házakról Bukarestbe beküldve” – mondta a háztulajdonos lánya. Hozzátette, akkor ez a férfi annyit mondott, ha tud, segít. Miklós Mária kiemelte, a házuk helyére úgy tudja, nem terveztek semmit, mint magyarázta, a közelbe képzelhették el a jelenlegi Nagy Imre Általános Iskolát, de mivel nem lett volna elég hely az iskolának, ezért áttervezték a mostani helyére, a Decemberi Forradalom utcába. Házuk mellé végül garzonlakásokat építettek. Azt a felvetést vagy pletykát, hogy talán személyesen Ceaușescu hagyta jóvá, hogy ne bontsák le a házukat, határozottan cáfolta ő is, és édesanyja is, amikor rákérdeztünk tőlük. Miklós Mária ezzel kapcsolatban elmondta, nagyon sokan érdeklődtek az édesapjától, hogy hogyan intézte el, hogy a háza megmaradjon. „Ő azt válaszolta, hogy hiába mondja el, mert úgyse hiszik el, hogy egy bukaresti jött ide és ő mondta, hogyha tud, segít” – osztotta meg lányuk. Bárhogyan is történt, az eredmény az, hogy emeletes házuk egy kis kerttel ma is áll a dendrológiai parkként ismert hellyel szemben.

Amit a szisztematizálásról tudni lehet

A mi utcánk című kiadványban Daczó Katalin és Máté Klára összesítették a lebontásra ítélt csíkszeredai házakat, bemutatták a régi utcákat. A kiadvány szerint Nicolae Ceaușescu 1976-ban, majd 1978-ban tett látogatásakor döntött a régi városközpont lebontásáról, a 422-es számú Államtanácsi rendelettel jóváhagyták a szisztematizálási tervet és a 420-as Törvényrendelettel 36 állami és 118 magántulajdonban lévő ingatlan kisajátítását és lebontását. A nagy terv az 1989-es forradalommal ért véget. Addig azonban lebontottak házakat többek között a Virág (Kossuth Lajos) utcában, a Coșbuc (Márton Áron) utcában, a Hargita utcában, a Szív utcában, a Villanytelep utcában, a Fürdő utcában, a Piac utcában, a Rózsák (Mihai Eminescu) utcájában, Vörös Grivica (Mihail Sadoveanu) utcában, a Lenin (Temesvári sugárút) utcában, a Borvíz utcában, valamint a December 30. (Szív és Decemberi Forradalom) utcában.

Seb a polgárság tudatában

Tövissi Zsolt csíkszeredai építész, a fenti katalógusra hivatkozva érdeklődésünkre elmondta, kétszer érte Csíkszeredát „szisztematizálás”. „Az első kegyelmes volt, amikor kialakult 1968-ban Hargita megye, és a város megyeszékhely lett. Ennek megfelelően el kellett látni minőségi szállodával, jégpályával, nagyáruházat kapott és mozit, akkor épült ki a mai Majláth Gusztáv Károly tér. Tehát pozitív hozadéka is volt, ami viszont nem mondható el az 1980-as évek átalakításáról. Az már egy diktatórikus álom volt, felvonulási, gyülekezési térrel, vonalas épületekkel. Sebek voltak ezek Csíkszereda pislákoló polgárságának tudatában, és veszteségként élték meg. Akik ezzel azonosulni tudtak, azok jövevények voltak és újgenerációs csíkiak. Ma már nem tudják felmérni a kárt, ami ennek a szocialista városközpontnak a létrehozása okozott” – fejtette ki Tövissi.