„Ízléstelen, ha valaki szétveri magát a lány előtt, és csak magával foglalkozik”

Legényesről kérdeztük Sándor Csaba csíkszentdomokosi születésű néptáncoktatót, akitől nemcsak a táncból, hanem néprajzból is leckét kaptunk.

„Vízkereszt napjától húshagyókedd éjfélig tartott az az időszak, amikor az év során a legtöbbet táncoltak, ez volt az ideje a párkapcsolatok alakulásának is. A nagyböjt tilalma alatt és húsvét után már nem voltak annyira sűrűek a táncos mulatságok, ilyenkor a mezei munka került előtérbe, ez alól a lakodalmak képezték a kivételt. A táncalkalmak a betakarítás után jelentek meg újra, pityóka-, kender-, falopó bállal. A megapadt munka miatt megsokasodott táncos alkalmakat aztán András zárja, Kati tiltja” – tájékoztat a tánc idejéről, hogy betekintést engedjen abba is, mikor is táncolnak legényest a legények. A domokosi múltat idézve elmondta:

„Ez az első táncolás olyanszerű, mintha a fiúk egymás között bemelegítenének. A második már rendelésre ment: fizetek egy muzsikát, hogy megmutassam, hogyan táncolok, hogy betyárabb vagyok, mint más.”

Ez egy játék, mely valakihez szól. Gondolhatnánk azt, hogy a legények kakaskodnak, azt is, hogy a zenész és táncos összjátéka ez, mégis van ennél sokkal izgalmasabb hivatása is.

A legények erőpróbája nézőközönség nélkül mit sem érne, kár lenne egymással megmérkőzni ily módon, mert „nem akkor leszek megbecsülve, ha legyőzöm a többieket” – mondja a néptáncoktató, nem tartva érdemesnek, hogy a legényes táncról, mint legények mérkőzéséről beszéljen. Ezzel szemben látványosnak tartja, amikor a legény a zenésszel játszik.

„Egymást citálják, hogy mennyire tudja a zenész a táncost belelovalni a játékba. Régen mindenkinek megvolt a maga tánca, zsukája, értették egymást a muzsikussal. Ez

A legényes viszont a leánnyal a legszebb, és nem ok nélkül. „Én a legizgalmasabbnak azt tartom, hogy amikor a lánnyal táncolok, kipördítem, és elkezdek zsukálni. Neki játszom, őt akarom szórakoztatni, ezért nem lehet túl hosszú.

Nem lehet elvonatkoztatni a legényes táncot a párostól, a legényes megvillanása a páromnak, a párom szórakoztatására van, udvarlási forma” – mondja Sándor Csaba. És mit ad a legényes a legénynek? „Adja a táncolás örömét, az adrenalint, ahogy kiáll sok ember szeme elé. Adja a megbecsülést a többi legény részéről: ha stílusosan táncolok, felnéznek rám. Nem tartják nagyra azt a legényt, aki erőlteti a táncát, kínozza, mutatja a nagy tudását. Az a jó legény, aki tudja, mikor kell abbahagyni... még a legényest is. Mindennél azonban az fontosabb, hogy mit ad a legényes a leánynak.