A kártya története legalább háromezer éves múltra tekint vissza, Európában a 14. századtól kezdett elterjedni. Az ördög bibliájának, merthogy így is nevezték, 190 éve magyar változta is ismert, amelynek napját 2013 óta december 29-én tartjuk.
2025. december 29., 21:072025. december 29., 21:07
Kártyázók (1904). Az ördög bibliája minden társadalmi rétegből szedte áldozatait
Fotó: Thorma János festménye (Magyar Nemzeti Galéria)
A kártya története legalább háromezer éves múltra tekint vissza, Európában a 14. századtól kezdett elterjedni. Az ördög bibliájának, merthogy így is nevezték, 190 éve magyar változta is ismert, amelynek napját 2013 óta december 29-én tartjuk.
2025. december 29., 21:072025. december 29., 21:07
Tell Vilmos, Gessler Hermann, Harras Rudolf, Fürst Walter, Reding Itell, Rudenz Ulrich, Stüszi vadász, Kouni pásztor… Ők elsősorban Friedrich Schiller 1804-ben írt, egyik verziójában Kolozsváron 1827-ben, majd Nagybányán 1833-ban, a pesti Nemzeti Színházban
Első alkalommal a pesti Chwalowsky Ödön vagy Schneider József vitte fel őket kártyalapokra 1835 tájékán – a kártyatörténettel foglalkozók többsége az utóbbi mellett teszi le a garast.
Akkoriban a cenzúra miatt nem lett volna ildomos olyanszerű történelmi személyiségeket megmintázni, mint mondjuk Mátyás király vagy II. Rákóczi Ferenc, de
Kártyázók (1910)
Fotó: Nyilasy Sándor festménye (Virág Judit Galéria)
Tegyük hozzá gyorsan, hogy lovas királyok már a 16. században is előfordultak kártyákon, Unger Mátyás győri kártyafestő pedig már 1800 körül a négy évszakot szimbolizálta az ászain. Schneider abban sem volt első, amiként azt sok helyen hangoztatják, hogy irodalmi mű szolgált kártyamintái forrásául, sem grafikájában mutatott tükörképet alkalmazásában:
– írja Jánoska Antal A magyar kártya története, ikonográfiája, készítői című dolgozatában.
Az első, a négy VI-ossal együtt eredetileg 36 lapos pakkokból mindössze egy példány került elő 1973-ban egy angliai gyűjtőnél, ám abból a sorozatból, amit a bécsi Piatnik cég kezdett gyártani 1865 körül, némileg átrajzolt figurákkal, már jóval több. Ebből kifolyólag elsősorban az Osztrák–Magyar Monarchiában terjedt el (Svájcban soha nem gyártották és nem is ismerik), és annak felbomlása után is
A második világháborút követően az anyaországban a Játékkártyagyár lett a Piatnik „jogutóda”.
Tell Vilmos legendás alma jelentét ne keressük a lapokon, ez az epizód az 1850 előtt készült kártyák piros VI jelzésű lapján szerepelt. A 32 lapos kártya legrégibb alakjával a 17. században találkozunk. Az első magyar nyelvű, a kártyáról írt könyv 1888-ban jelent meg Porzsolt (Parlaghy) Kálmán tollából (Kártyajátékok).
Kártyázók 1913-ban
Fotó: Fortepan/Kurutz Márton
A magyar kártyával főként alsóst (kalabriászt), felsőst, kapárit, durákot, jópetákot, szabólegényt, kopkát, nasivasit (fáraót), makaót, snapszert (66-ost), ultit, 21-et, zsírozást, tartlit, lórumot, preferánszot, ferblit játszottak régen, némelyek ezek közül ma is divatosak. Ifjú legénykoromban a szüleim főként a ramslit nyomták Csernátonban: általában négy család társult olyasformán, hogy minden egyes téli este más-más házánál gyűltek össze, és nagy ritkán, ha valamelyik koma épp hiányzott, a kibicnek is osztottak lapot.
A kártya 3000 ezer éves történetének kezdeteit egyesek a perzsákig, mások Indiáig, megint mások az ókori Kínáig vezetik vissza, ahol Senn-Ho császár uralkodása idején egy udvarhölgy szórakoztatására használták. A Wikipédia szócikke szerint 1370 körül, a mamlukok közvetítésével, Egyiptomon keresztül jutott el Európába, de akkor mit kezdjünk az olyan feljegyzésekkel, miszerint
Lehet, hogy az európai kártya teljesen külön utat járt be, és Franciaország vagy Olaszország lehetett a bölcsője, mindenesetre mindkét országban már a 14. században elterjedtnek számított.
Olyat is olvasni a szakirodalomban, hogy Angliában I. Eduard király honosította meg (1272-től 1307-ig uralkodott), Spanyolországban pedig I. Károly 1387-ben már be is tiltotta.
Kártyázók 1914-ben
Fotó: Fortepan/Ladinek Viktor
Mifelénk állítólag I. Mátyás uralkodása idején (1458–1490) jelent meg a király itáliai kapcsolatainak köszönhetően, előbb a főúri körökben, aztán fokozatosan egyre szélesebb rétegeket meghódítva, holott egy kassai céh már 1429-ben rendeletet adott ki, miszerint
Az Erdélyi Szótörténeti Tár 1573-tól adatolja.
Az 1560-as években a lengyel származású Hofhalter (Skrezetusky) Rafael már kártyát nyomtatott Gyulafehérváron, 1714-ben a kártyafestő megjelent a mesterségek jegyzékében, a reformkor idején legalább hatvanan űzték ezt a szakmát az országban, annak ellenére, hogy időközben (főleg a 16–18. században) között
Volt, amelyik csak mértékletességre intette a játszókat, de többségük tiltotta, sőt pénzbüntetéssel sújtotta a kártyázókat.
1697-ben keserűen jegyezték fel a végvári katonákról: „Inkább heverésben, dőzsölésben, éjjeli nappalikártyázásban, mint sem a várak őrizetében voltak foglalatosok.” 1736-ban Erdélyben „innepekben, de kivált sátoros innepekben... kártyával is szabad volt játszódni, de másszor nem.”
1780-ban bevezették a szerencsejátékot tiltó rendelkezést, 1881-ben pedig a kártyaadót, de nem sok eredménnyel, hiszen
A 19. század második felében aztán a többi társadalmi réteget is meghódította, de kaszinókban, korhelyeken is az számított a legelterjedtebb szórakozási formának.
Kártyázók 1928-ban
Fotó: Fortepan/Kurutz Márton
Az „ördög bibliája” azonban szedte is rendesen az áldozatait, nemigen válogatva gazdagok és szegényebbek között. A korabeli lapok tele voltak káros voltának ecsetelésével, amit a sok esetben öngyilkossággal végződő eladósodásokról, elszegényedésekről, börtönbe kerülésekről szóló tragédiák, történetek taglalásával támasztottak alá.
A Székely Nemzet cikkírója már 1900-ban kénytelen megállapítani: „ha végigtekintünk Európa czivilizált országain, egyre sem akadunk, melyben a kártyajáték oly nagy szenvedéllyel és eszeveszett hévvel folyna, mint Magyarországon. Minálunk nincs társas összejövetel, kezdve a vasúti szűk kupé szakaszaitól egészen a legfényesebb elite bálokig, ahol
A fesztelen mulatságok, a régi magyaros baráti összejövetelek, disznótor, keresztelő, lakodalom stb. alkalmából – mind elvesztették azt az igazi magyar zamatot, mellyel még a legközelebbi múltban is bírtak, és pedig éppen a kártyajáték következtében.”
A Székely Lapok színikritikusa így morfondírozik 1907-ben: „Mosolygunk a lottónénikék játékszenvedélyén, de szívből szánjuk a szerencsétlenek ezreit, kik börzén, totalisateurön, kártyán, rouletten kockára teszik mindenüket – vesztenek.
Kártyázók 1929-ben
Fotó: Fortepan/Kurutz Márton
A Székely Tanügy tárcaírója pedig egy évvel később ekképpen áradozik Szászországról: „Mi tette ily gazdaggá, népessé ezt a kicsinyke országot? Semmi más, mint e faj kitűnő tulajdonsága: a szorgalom és józanság. És igaz, ebbe a nagy Drezdába nincs annyi tivornya, kártyázás, időlopás, mint a kicsinyke Marosvásárhelyen.”
„Izzó vasárnap délután Csíkszentsimonon. A székelyek ingujjra vetkőzve kártyáznak a galambbúgos kapu sávos árnyékában. Hangos hahota, csipkelődő élc, néha vitás veszekedés visz élénkséget az egyhangú »durák« játékba. A »fehérnépek« az »ülő«-be mentek. Megverte sorsa azt, aki elmegy előttük az úton. Leszedik még a szenteltvizet is róla. A fiatal legények várják a leányokat. Addig nézik az öregeket, és nem átallják néha tanáccsal ellátni őket, hogy melyik lapot játsszák ki. Sőt, Geréb Mihály arra is vetemedett, hogy kivette az öreg Mihály Dénes kezéből a színehagyott kártyát, s nagy hirtelen nyerésre játszotta ki. Az öreget elfogta a méreg. – Ne, te ne! miből lesz a cserebogár! Nincs jobb dolgod, te Mihál? hogy megzavarsz a játékban! – mondotta az öreg szemrehányóan.”
(Csíki Néplap, 1932)
– mondta az egyszeri Áron bácsi, amikor elmondták neki, hogy a báró elkártyázta az egész vagyonát. A kiszántói (Bihar megye) báró Königswalter János
Kártyázók
Fotó: Rippl-Rónai József
1887-ben ennyi időre volt szüksége gróf Bethlen Márknak is, hogy elkártyázza radnóti uradalmát a nyertes gróf Haller József javára. A székelytamásfalvi Thury–Bányai-kastély egykori urának, Thury Gergelynek már nagyobb szerencséje volt annyiban, hogy miután a kastélyt, az összes helyi birtokát, sőt a feleségét is elveszítette kártyán, legalább az utóbbit még a reggel beállta előtt vissza tudta nyerni az öreg Bányai Kristóftól.
– tudjuk meg a Székely Nemzet 1904/16. számából. „Ezentúl aztán annak élt, most már igen szerény anyagi viszonyok közt, hogy a társaságban eszméinek propagandát csináljon. A természethez való visszatérés elvét hirdette...”
A kártyázás a néphagyományban is meghonosodott. Az első világháborúig az egész országban szokás volt virrasztókban kártyázni; ilyenkor tét nélkül játszottak. A magyar nyelvterületen adventben is megszokott volt a kártyajáték. Úgy vélték, aki ebben az időszakban szerencsés a játékban, a szerencséje egész évben kitart. Sok család karácsony este kártyázással töltötte a vacsora és az éjféli mise közötti időszakot. Ilyenkor a tétet dió, mogyoró és cukorka képezte, de gyakran előkerült a hétköznapokban is ez az időtöltési forma. A hosszú téli estéken és vasárnap délutánonként játszották a férfiak a kocsmákban vagy a kapu elé kiülve. A nőknek azonban egészen a 20. század második feléig nem illett kártyázniuk.(Marosi Anita/Kárpátalja.ma)
Rhédey Janka grófnő kétmillió forintot érő vagyont kártyázott el
Fotó: Rares-Ilie Lutia gyűjteményéből
Rhédey Janka (1834–1904) a dúsgazdag erdélyi mágnás, Rhédey Lajos lánya volt, akinek családja az angol királyi házzal is atyafiságot ápolt, és aki szerelemből ment férjhez a rangjához képest jóval szerényebb helytartósági tisztviselőhöz.
A magyar kártyát hódító útján ekkor már s azóta sem lehetett megállítani, bár lendülete sokat veszítette a vörös diktatúrának a társasági, közösségi életet megfojtó jellege révén.
Kártyázók (1932)
Fotó: Aba-Novák Vilmos temperafestménye, magántulajdon
Töretlen népszerűségét jelzi, hogy a Homoródkeményfalván élő Gyöngyössy János mérnök, történeti grafikus
Schneider József egykori kártyafestőműhelye helyén, a mai VII. kerületi Kazinczy utca 55. szám alatt Wichmann Tamás kilencszeres világbajnok kenus nyitott kocsmát 1987-ben, ahol 1996-ban emléktáblát is avattak, és ahol azóta minden év december 29-én összegyűlnek a kártyások a mester emlékére.
Pinceszeren kártyázók (1932)
Fotó: Rippl-Rónai József
Farkaslakai kártyázók az 1960-as évek végén
Fotó: Székely Kalendárium-archív
Cáfolta hétfőn az oktatási minisztérium azokat a nyilvánosságban megjelent információkat, amelyek szerint a 2025–2026-os tanévben az előző tanévhez képest mintegy 30 ezerrel csökken a tanári állások száma.
Gyergyószentmiklósra hazatérve nagyszabású koncerttel zárta a 2025-ös évet a 4S Street zenekar szombaton.
Nehéz hetek előtt áll a torjai férfi, akinek házában december 27-én tűz keletkezett. A baj pillanatok alatt bekövetkezett: előbb az áram ment el, röviddel ezután robbanást hallott, ekkor gyúlt meg otthonának tetőtere.
Január első napjaiban érkezik a Quadrantidák meteorraj, továbbá egy látványos négyes együttállás is megfigyelhető lesz az éjszakai égbolton – közölte a Svábhegyi Csillagvizsgáló hétfőn az MTI-vel.
Románia nagy részén az év végéig hideg marad az időjárás, de 2026 első napjaiban melegedni kezd, a legmagasabb nappali hőmérséklet el fogja érni a 11 Celsius-fokot, majd újabb lehűlés következik.
Közös közleményt adott ki hétfőn az alkotmánybíróság legutóbbi üléseit bojkottáló négy alkotmánybíró a bírák és ügyészek nyugdíjazását szabályozó tervezettel kapcsolatos beadvány tárgyalásának sorozatos elhalasztásáról.
Több mint egymillió euró értékű vagyont akart megszerezni az a nő, akit azzal gyanúsítanak, hogy a nagydisznódi városi kórház egyik ápolónőjének segítségével megölte az anyját.
Ittas sofőrök, felfüggesztett jogosítványok, valamint súlyos közlekedési baleset is szerepel a Hargita megyei rendőrség karácsonyi mérlegében.
Súlyos közlekedési baleset történt vasárnap hajnalban a bukaresti Egyesülés (Unirii) aluljáróban: egy személygépkocsi nekiütközött az elválasztófalnak, majd felborult. A becsapódás nyomán az autó vezetője megsérült, kórházi ellátásra szorult.
Erős szélre figyelmeztető sárga jelzésű riasztásokat adott ki hétfőn az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM). Székelyföld egy része is érintett.
szóljon hozzá!