Az ár-érték arány alapú gondolkodás tehát egy tudatos vásárlást jelent, amikor olyan dolgokat szerzünk be, amelyek vélhetően magas minőségűek.

Egy település vezetése több mint egyszerű szolgálat, ez lakossági szolgáltatások biztosítását jelenti. Ha a dolgok mögé nézünk, akkor igazából a település lakói és az ott működő vállalkozások a befizetett adóikon keresztül közösségi szolgáltatásokat „vásárolnak” az önkormányzatól, amely közösségi szolgáltatások az oktatástól és kultúrától az utak minőségéig és a különböző fejlesztésekig sok mindent magukban foglalnak.

Székelyudvarhelyen a 2022-es évre vonatkozó adók meghatározása, ugyanakkor ezen adóknak a lakosság általi elfogadtatása a fenti ár-érték arány alapú gondolkodás sémáját követi. A 2020-as helyhatósági választásokat megnyert városvezetés egy magasabb szintű közösségi szolgáltatást ígért 2021-re, amelyért cserébe mind a lakosságtól, mind a vállalkozások részéről nagyobb hozzájárulást kért.

Mivel a választásokon nyertes csapat élvezte a székelyudvarhelyiek bizalmát, így nagyobb közfelháborodás nélkül megkapta az önkormányzat a nagyobb „árat” a beígért szolgáltatásokért,

Tették mindezt egy meglehetősen nehéz esztendőben, amikor a járvány negatív gazdasági következményei még érezhetően jelen voltak a gazdaságban.

A városvezetés és a székelyudvarhelyi vállalkozói szövetség múlt heti találkozóján a vállalkozók csalódottságuknak adtak hangot a városvezetés irányába. Hisz az adófizetők 2021-ben megfizették a megnövelt „árat”, azonban a beígért „értékek” elmaradtak. A város szeptemberi zárszámadása szerint

vagyis a befizetett többletadók felhasználatlanul porosodnak a város számláján. Ilyen körülmények között akár jogosnak is mondható az a vásárlói, illetve adófizetői reakció, hogy ha elmaradt a beígért közszolgáltatási érték, akkor nem hajlandó újból megfizetni egy magas árat. Emiatt az adók 2020-as szintre való csökkentését várja el az önkormányzattól.

Persze, az adófizető, azon belül egy vállalkozói szövetség mondhat bármit, hisz az önkormányzat adókivetői jogosítványait nem tudja elvenni, felülírni. A településvezetés a törvény adta határok közt bármekkora adót megszabhat. Azonban figyelni kell a vásárlói visszajelzésekre is! Hiszen a reálgazdaságban törvényszerű, hogy

Nyilván az adófizetők nem fognak egy más város kasszájába átpártolni, azonban ha a befizetett adólejek ellentételezéseként nem kapják meg az elvárt, ugyanakkor a szolgáltató részéről is beígért
értéket, annak a politikai preferencia terén komoly következményei lehetnek. Jogosak a lakók és vállalkozók elvárásai.

Ugyanakkor érthető a városvezetés magyarázata is, hogy nagyon nehéz a helyzet. De óvatosan kell bánni a magyarázkodással is, hisz törvényszerűség, hogy az állandó vezetői magyarázkodás, panaszkodás a vezetői inkompetencia legfőbb bizonyítéka, amivel egy vezető épp azt bizonygatja, hogy az általa elvállalt feladatot képtelen megoldani.

Az adókat lehet emelni vagy csökkenteni, mindenre lehet magyarázatot találni. Azonban az emberek fejében automatizmusként működő ár-érték arány alapú gondolkodással ellentétesen nem lehet sokáig dolgozni. Lassan már értékek kellenek a magyarázkodás helyett. Mert a sok magyarázkodásnak előbb-utóbb nem értéke, hanem ára lesz!