Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

14:48

Gyengült a lej az euróhoz képest, tovább drágult az arany

14:48

Helyi termelőktől a vendégasztalig: új minősítést vezettek be Hargita megyében

14:45

Megfoltozzák a stadion gyepszőnyegét a Petrolul-FK Csíkszereda meccs előtt

13:37

Kutyakiállítás nagy kérdéssel: hol lehet elszállásolni annyi vendéget kutyával?

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Két férfi lett rosszul a mofettában Büdösfürdőn, egyikük életét vesztette

Az erdélyi magyarok lemészárlásában szerepet játszó Avram Iancut méltatta Nicușor Dan

Hajnali háromkor állították meg a rendőrök, s nem hiába

Meggyilkolták honfitársukat Dániában, majd holttestét egy akkumulátorhoz kötözve dobták a folyóba

Több mint ötszáz sofőr maradt jogosítvány nélkül egyetlen nap alatt

Az erdélyi magyarok lemészárlásában szerepet játszó Avram Iancut méltatta Nicușor Dan

Legalább száz tonna aranyat lehetne kitermelni egy erdélyi lelőhelyről, egy kanadai cég szemet is vetett rá

A Csíki plázáéhoz hasonló emeletes parkolót terveznek Csíkszeredában

A tehetséggondozó bezárt, a diákok azonban maradhattak az FK-nál

Az egyik székelyföldi megyében kétszer annyi szekus dolgozott, mint a másikban

Aki ötven kirakóssal végzett hét év alatt

A hetvenes évei elején járó Kovács Károly különös szenvedélye újságba illő történet

Fotó: Kocsis Károly

Tudták, hogy a puzzle-nak is van világnapja, méghozzá január 29-e? Bevallom, igencsak meglepődtem, amikor ezt felfedeztem, de még inkább a torjai Kovács Károlyról hallva, aki – mint barátai mesélték – szinte kizárólag ennek szenteli a mindennapjait. Nem álltam meg, hogy fel ne keresem a külön erre a célra fenntartott lakásán.

Kocsis Károly

2024. január 28., 11:452024. január 28., 11:45

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Ahhoz, hogy az emberek embernek érezhessék magukat, olyat kell csinálniuk, amit nem muszáj. Ezt Csepella Olivér képregény-rajzoló mondta, és nekem a torjai Kovács Károly kapcsán jutott eszembe. Mert neki sem kellene folyton kirakósokkal foglalkoznia, mégis minden szabadidejében ezt teszi.

Sok ismerősömön elcsodálkoztam már, hogy milyen szenvedéllyel képes űzni a hobbiját, sőt magam is dagasztom a sarat terepjáróval, amikor csak tehetem, de az ő puzzle iránti rajongása azért nem mindennapi.

Mert nemcsak – tegyük hozzá, hogy magas szinten – műveli ezt a játékot, hanem az elkészült alkotásokat be is rámáztatja, ott díszelegnek egyik, külön ennek a célnak szentelt lakása belső falain, vagy éppen az asztalokon.

Az első „alkotás"

Fotó: Kocsis Károly

Nem gyerekkorából hozta magával ezt a „bolondériát”, hiszen abban az időben nem ismerte, meg aztán nem is jutott volna rá idő, hiszen a székely ifjaknak többnyire a kétkezi munka jelentette a szórakozást. Ha mégis módja adódott, előszeretettel törte szét a lapos köveket, hogy aztán újra „összerakhassa” azokat. Mit mondjak, különös elfoglaltság…

Nyugdíjjal járó szabadidő

Sokáig Kézdivásárhelyen lakott, 1990-ig a csavargyárban dolgozott metrológusként (metrológia: a mérés tudománya, méréstan), a rendszerváltással járó leépítések nyomán költözött vissza Torjára. Kezdetben a fiának segített, aki előbb Nagyszebenben indított be készruhaipari üzemet, majd annak Torján a leányvállalatát.

Fotó: Kocsis Károly

Akadt munka bőven, hiszen több faluból kellett ingáztatni az alkalmazottakat, de aztán hét évvel ezelőtt az üzem is bezárt,

emberünkre pedig rászakadt a nyugdíjas kor és azzal együtt korlátlan mennyiségű szabadidő.

És felfedezte magának a puzzle-t.

Fotó: Kocsis Károly

Ez egy kirakós játék, amelyben egy sok kis darabra vágott képnek az apró részeit kell ismét összeilleszteni. A legegyszerűbbek 2-4 darabosak, de 2020-ban

a fotográfiára szakosodott amerikai multinacionális vállalat, a Kodak 51 300-as darabost is piacra dobott már, 868 centiméter széles és 190 centiméter magas „képet” nyer, akinek sikerül kiraknia.

Kovács Károly gondolkodás nélkül hozzáfogna, ha valaki meglepné egy ilyennel, csak attól tart, hogy mivel már a 73. évét tapossa, talán nem érne a végére. Legalábbis úgy számol, az a napi öt óra, amennyit most a puzzle-re szentel, nem lenne elegendő a befejezéséhez.

Fotó: Kocsis Károly

A játék elnevezése az angol jigsaw puzzle szóösszetételből ered, amelyben a jigsaw lombfűrészt, a puzzle pedig rejtvényt jelent, tehát akár lombfűrész-rejtvénynek is fordíthatnánk. Az elsőt állítólag egy John Splitsbury nevű angol földrajztanár készítette 1763-ban: fatáblára rajzolt térképet fűrészelt darabokra, amiket aztán a tanítványainak kellett összeilleszteniük. Azt mondják, segíti a memorizálást, de mindenképp nagyfokú koncentrációt igényel, ezért javítja a megfigyelőképességet, és – főleg – kellemes időtöltés jelent annak, akinek van türelme és ideje hozzá. Ma ismert formája a 19. század második felében jelent meg, tömegesen a 20. század második felében kezdték gyártani, manapság 2D- és 3D-s változatai is ismertek, de levendulaillatú vagy sötétben világító puzzle-k is vannak.

Annak idején egy, a Big Sky Saloon-t ábrázoló 6000 darabossal kezdte, és hat hónap alatt jutott a végére.

Jelenleg az ötvenediknél tart – az is háromezres –, és negyven be is van rámázva közülük.

Fotó: Kocsis Károly

Tájképtől csendéletig, kastélyoktól természeti kuriózumig minden akad itt, az ember nem győzi kapkodni a fejét.

Ha már a Kodak említett kirakósával nem is, egy 15 ezer darabossal azért szívesen megbirkózna. Mivel a 3000 darabosokkal is általában három hónap alatt készül el, nem nehéz elképzelni, hogy az előbbi mennyi idejét emésztené fel. Igaz,

a darabszám nem mindig mérvadó, hiszen egy 1500-as Castorland Puzzle-vel majdnem fél évet bíbelődött.

„Nagyon nehézkesen haladtam vele, mert egyformák a színei” – magyarázza a laikus szájtátónak.

Fotó: Kocsis Károly

És ha már idézettel indítottunk, a végére George Bernard Shaw drámaíró aranymondása is ide kívánkozik, miszerint:

nincs nagyobb boldogság, mint ha az ember meg tud élni a bogarából”.

Kovács Károly ugyan nem a puzzle-ből szeretne megélni, de úgy döntött, közszemlére bocsátja műveit, és ha valamely látogatójának megtetszik egy-két kirakott „festménye”, hajlandó áruba bocsátani. Kivéve azt a hármat, amelyet a felesége már kiszemelt magának. Az ő kívánságát pedig teljesíteni kell, hiszen irigylésre méltó empátiával viszonyul férje hobbijához, hagyja, hogy szinte kizárólag csak annak élje magát. Még a „kinti bajt” is ellátja helyette, nem küldi ki a szemetes vederrel.

Néha az ismerősei is meglepik egy-egy dobozzal, többnyire olyanok, akiknek a kirakásnál elfogyott a türelmük, visszacsomagolták, és neki ajándékozták, ám az ilyeneknek ódzkodik nekikezdeni.

Fotó: Kocsis Károly

Nem egy alkalommal megjárta ugyanis, hogy a végén kiderült, hiányzik belőle egy-két darab, anélkül pedig dobhatta a sutba az egészet. Könnyen jött, könnyen ment, szólhatna ki belőle a sztoikus székely, de egy-két hónapot potyára elvesztegetni még hobbiból is sok.

Ami „művei” egy részének tervezett értékesítését illeti, nem a pénz-, hanem a helyhiány vitte erre az elhatározásra, hiszen a most készülő tájképet sincs hová kitennie, nem beszélve a berámázásra váró munkáiról.

Ráadásul az asztalon több puzzle várja kibontatlanul, a többségét a fiától kapta az utóbbi karácsonyokkor. Úgy tűnik, Kovács Károlynak idénre is megvannak a… bogarai.