Aki a semmiből egy új, más világot teremtett: Bolyai, Erdély géniusza Székelyudvarhelyen

Mint ismeretes, a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége szakmai partnerségével,

A székelyudvarhelyi múzeum munkatársai egy tágabb kulturális horizontot kívántak megnyitni a tervezett projektjük által, és nem mindenáron a lokalitásra, hanem Erdély géniuszára fókuszáltak. Így született meg a Bolyai – Erdély géniusza című kiállítás. Nem klasszikus kronológiai sorrendben mutatják be Bolyai életútját, hanem

„Noha nincsenek matematikusaink, de vannak kiváló történészeink, és Szász Hunor volt az a személy, aki tud interdiszciplinárisan gondolkodni, és kellőképpen tudta ezt az egész témát olyan formában elsajátítani, hogy

Erdély legnevesebb tudósai között tartjuk számon a két Bolyait, apát és fiút, akik zsenialitásuk és alkotótevékenységeik révén gazdagították a tudomány világát, elsősorban a matematikát, de kötelességünk ismerni rendkívül sokoldalú munkásságukat és természetüket is – hangsúlyozta a megnyitón Ölvedi Zsolt, Székelyudvarhely alpolgármestere.

„»Az ember az embert embernek nézi« szókapcsolat is Bolyai Jánostól származik. Sajnos keveset idézzük, pedig épp a magyar nemzet boldogulása kapcsán fogalmazott ennek szükségességéről. Egyetlen szótő és ragok játéka – számomra már ebben is zseniális gondolkodó Bolyai” – emelte ki.

Az eseményen Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa képviseletében Beke Mihály András első beosztott konzul mondott ünnepi beszédet. Rámutatott, a székelyudvarhelyi múzeum igen nehéz feladatot vállalt magára, hiszen Bolyai Jánosról, Erdély egyik legnagyobb géniuszáról nehéz újat mondani. Ismerjük az életútját, a küzdelmeit, a csalódásait, a sikereit, a kudarcait, tudjuk, hogy

„Joggal mondhatjuk tehát, hogy ez a kiállítás teljes mértékben teljesíti a Nemzeti Kulturális Alap – Magyar Géniusz programjának a célját: szellemi emlékművet állít a magyar kreativitásnak és zsenialitásnak, ezzel is erősíti a nemzettudatot, a magyarság, és jelen esetben az erdélyi magyarság nemzettudatát. Közösségerősítő szerepet vállal azzal, hogy a nemzeti létünket, identitásunkat muzeális eszközökkel támogatva, a magyar tehetségek, lángelmék példáját mindennapjaink részévé kívánják tenni.

Úgy véli, az életmű, és az életmű megismertetésén túl ez a kiállítás arra is tanít, hogy a tudás érték, és a másik fontos üzenete pedig az, hogy nincs mentség, sose hivatkozzunk a körülményekre és nem lehetünk kishitűek, mert bőven van kikre büszkének lennünk.

A házigazda Miklós Zoltán elmondta, egyetlen olyan tárgyat birtokolnak Székelyudvarhelyen, amelyik Bolyai Jánoshoz köthető, éppen ezért a pályázat megfogalmazását követően az első útjuk Marosvásárhelyre vezetett, a Teleki Tékába.

A kiállítás létrejöttében közreműködött még az Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeum (Kolozsvár), a Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár (Kolozsvár), a Magyar Nemzeti Múzeum (Budapest), a Magyar Tudományos Akadémia (Budapest), a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (Budapest), az Alsó-szászországi Állami és Egyetemi Könyvtár (Göttingen), a Smithsonian Könyvtár és Levéltár (Washington, DC), a Hadtörténeti Múzeum (Bécs), az Osztrák Állami Levéltár (Bécs), a Penn Múzeum (Philadelphia) a New York-i Közkönyvtár és a Művészeti Múzeum (Bázel).

Lázok Klára, a Teleki-Bolyai Könyvtár főkönyvtárosa úgy fogalmazott, hogy a pazar kiállításon, amely valószínű, hogy mindenkit le fog nyűgözni, valami nagyon izgalmasat és újszerűt sikerült kihozni a kéziratokból és a tárgyakból.

A Teleki Téka könyvtárosaként fontosnak tartotta, hogy a megnyitón néhány szót szóljon azokról a kéziratokról, amelyek az alapját képezik a kiállításnak.

Kiss Elemértől tudjuk azt is, hogy a ládák a vásárhelyi református kollégium könyvtárába kerültek vissza számos viszontagság után, és innen indultak azután útnak Arany János, a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnökének kérésére Budapestre, 1869-ben tudományos feldolgozás céljából. A kéziratok átvizsgálása akkor nem vezetett eredményre, úgyhogy azokat 1894-ben visszaszállították Marosvásárhelyre a református kollégiumba, innen kerültek át a Teleki Téka épületébe az ötvenes években, ahol ma is tanulmányozhatók” – ismertette.

Úgy véli, a teleírt lapok még rengeteg fel nem tárt gondolatról vallanak az elkövetkező kutatóknak. A hagyaték teljes értékű feldolgozásához szükség lenne egy teljes akadémiai kutatócsoport összehangolt munkájára. Reményét fejezte ki, hogy a kiállítás is újra a középpontba állítja Bolyai alakját és felhívja a figyelmet a kéziratok monografikus kutatásának fontosságára.

„A zseniális gondolatoknak, a világot előre vivő eszméknek megvan a saját útjuk, függetlenül attól, hogy megalkotójukat rajongva ünnepli a környezete és könyvtárnyi méltatást írnak róla, vagy el nem ismerten éli le az életét és egyetlen ember kíséri ki a temetőbe. Ezek a gondolatok tovább gyűrűznek, a tudomány saját dinamikája szerint más, csendben gondolkodó és alkotó tudósok agyában megteremtik a megfelelő szinapszisokat, és tovább alakulnak formálva a világot és minket.

A megnyitón közreműködött a Cári Tibor Trió: Cári Tibor – zongora, Dávid Anna – hegedű, Szabó J. Attila – cselló.

A Bolyai – Erdély géniusza című tárlat – amely másfél évig látogatható – a klasszikus kiállítási elemeket ötvözi a korszerű muzeológiai és audiovizuális, valamint informatikai megoldásokkal, a fiatal generáció számára is élvezhetővé, és amely interaktív jellege folytán a játszva tanulás hatékony eszköze.