A turulmadár visszaszáll: Kézdiszék

A római kereszténység felvételével aztán mint „pogány” szimbólum kiszorult a heraldikából, és egészen Vörösmarty Mihályig és Arany Jánosig kellett várni, amíg visszakerült a köztudatba. Olyannyira, hogy már az 1862-ben megjelenő Czuczor–Fogarasi-féle akadémiai nagyszótárba is bevették, és egyre több képzőművész, így például

A Kárpát-medencében ma hétszáznál is többre becsülik a szabadon csodálható turulmegmintázások (szobrok, emlékművek, emléktáblák stb.) számát, ennek

Lemhény

Az egykori országhatár-településtől, Sósmezőtől számolva – Ojtoz és Bereck után – Lemhény a negyedik falu. Az itteni közösség kissé megkésve, 1996-ban, Hosszú Zoltán és Mike Géza kezdeményezésére állított – a felsőlemhényi katolikus templom mellé – emlékművet az 1848–49-es magyar szabadságharc tizenöt hőse, az első világégés 83 és a második világháború 40 áldozata előtti kegyelete jeléül. Felirata: „Testetek idegen földben, nevetek kőbe vésve, emléketek a szívünkben. Irgalmas Jézus, áldozatukért jutalmazd meg őket az örök boldogsággal. Az emlékező utókor.”

Az avatására 2002 októberéig kellett várni, amikor az anyaországi Honvédség és Társadalom Baráti Kör adománya, a kinyújtott szárnyú, kétmázsás turulmadár rákerülhetett a középső oszlopra. Szépen kivitelezett alkotás, nem hiába büszkélkedett vele a község akkori polgármestere, az azóta elhunyt Vatány Ferenc, mondván, „két turulmadár van Erdélyben: egy Madéfalván s egy itt, Felsőlemhényben; a többi maszkatolás.” Ami azért nyilvánvalóan erős hazabeszélés…

Poszkár-tető

Ha Lemhényből továbbmegyünk észak felé, Veresvíz irányába, a vízválasztónál az aszfaltozott útról jobbra letérve, szűk másfél kilométeres gyaloglás után érünk ki az 1200 méter magas Poszkár-tetőre (másik nevén Rácz-hegyre).

Itt Biró Erika szörcsei református lelkipásztor, valamint a lemhényi Biró Attila és Miklós Barna kezdeményezésére, a Háromszéki Népfőiskola támogatásával 2022. október 29-én avattak rönkfából épült, „szögesített kör” alakú, kelet-nyugati tájolású nemzeti emlékhelyet, amelynek tetején a Datki Sándor által készített Szent Korona díszeleg. Az avatás második évfordulójára az ugyancsak a zabolai mester faragott ún. Turul-kaput, rajta egy turulmadár-ábrázolással.

Avas-tető

A Lemhény és Kézdialmás közötti, a gyönyörű barokk templommal ékesített Szent Mihály-hegy mellett mintegy 800 méter magasra ívelő Avas-tetőn 2014. augusztus 20-án, Szent István napján leplezték le a turulmadárral nyomatékosított Attila-emlékjelt. Ez már csak azért is figyelemre méltó, mert a székely mondavilágban hiába szerepel ős vezérünkként, a hunok nagy királyának – a marosvásárhelyi egykori székelyföldi iparmúzeum fő homlokzatán helyet kapó szobor mellett – nyílt téren mindössze ez a kő állít emléket egész Székelyföldön, de még Erdélyben is! (Egy mellszobra 2019 óta a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házába is megtalálható.)

Az Avas-tetői Cserei Lázár kézdialmási egyházgondnok szervezőkészségét dicséri, a kőtömbre Attila neve rovásírással került fel, melléje a következő szöveget vésték: „E kő őrizze emlékét a hunok nagy királyának, kinek neve Attila (395–453), ura volt ő minden földnek, a Jeges-tengertől a Fekete-tengerig, a Rajna folyótól a Keleti–Kárpátokig." Avatásakor egy nagyméretű székely zászlót is felvontak.

Kurtapatak

Még mindig a felső-háromszéki Szentföldön vagyunk. A ferences zárdájáról közismert Esztelnek községhez tartozó Kurtapatakon, a Felszeg nevű falurészen, a magyar és román állampolgársággal egyaránt rendelkező házaspár, Póka Erzsébet és Tuzson Csaba (Tuzson János, Nyergestető hősének leszármazottja) telkén 2009 óta áll Vetró András szobrászművész bronzba öntött turulmadara: mintegy válaszul arra, hogy Budapest XII. kerületében már akkoriban el akarták tüntetni nemzeti jelképünket. Sziklatalapzatát kézdiszentkereszti mesterek készítették.

„Olyan biztonsággal áll a sziklaszirt vártán, mintha mondáinkat elevenítve, Attila király címermadaraként már másfél ezer, Árpád honfoglalóinak több mint ezer éve óta itt lelt volna otthonra. Szárnyállása sem utal arra, hogy innen elröppenni készülne. Nem az alkalmiságot, az ideiglenességet sugallja, hanem a biztonságos ittmaradást, a megmaradás bizonyosságát” – írta róla Sylvester Lajos.

Kézdiszentlélek

A Perkő alatti faluban 1941. június 1-jén, pünkösd napján eredetileg az azóta lebontott katolikus iskola és művelődési otthon előtti téren, a Porondon avatták fel az országzászlót és a hősihalott-emlékművet, a tetején kettős kereszttel. „Az erdélyi Kézdiszentléleken székely véreink lelkesedtek az Országzászlóért. Az avatásra a BESZKÁRT kelenföldi csoportja vitte a felajánlott lobogót, melyet az EONB nevében Molnár István plébános avatott fel” – számolt be az eseményről a Magyar Katonaújság.

A kassai születésű, de Kézdiszentkereszten megtelepedő Laub Ede kőfaragó (1899–1942) irányításával megszülető alkotásokat 1999-ben költöztették a templom elé, az 1870-es évek végén épült, 1942-ben leégett állami iskola helyére, miután a helyi Bartalis (ugyancsak kőfaragó) család tagjai felújították. Ekkor az 1848–49-es és a II. világháborús hősök neveit is ráírták a visszakerült szent korona, illetve Erdély és Háromszék címerei alá. A zászlótartó obeliszk kardon álló turult ábrázoló domborműve a kommunista idők viharait is átvészelte. Akárcsak a fölötte olvasható felirat: „Visszatérésünk emlékére 1940. Szept. 13.”

Az egykori Kézdiszéken több turulmadár-ábrázolásról nincs tudomásunk. A hasonló jellegű emlékművek köréből azért az ozsdolai mindenképp említést érdemel, hiszen azt még a millennium évében készítette Pittino Anselmo, az olasz származású, de nálunk magyarrá lett ojtozi kőfaragó mester, azaz – Kovászna megyében egyedüliként – immáron 130 éve hirdeti „a magyar haza ezeréves” fennállását. Hasonló obeliszket még Bereck központjába állítottak annak idején, ám az csak az 1980-as évek elejéig húzta ki, amikor is beépítették az újonnan felhúzott csendőrőrs épületének alapjaiba.