A magyarság szolgálatáért díjaztak jeles személyiségeket

Az ünnepség a 134., az Úrnak szolgái mindnyájan kezdetű zsoltár eléneklésével kezdődött, majd Szatmári Szilárd református lelkipásztor hirdette isten igéjét Máté evangéliuma (9:35–38.) alapján. „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás urát, hogy küldjön munkásokat aratásába”, végezve azt, amire hivatottak vagyunk, mert feladatunk hirdetni az evangéliumot, ami örömhír, megerősíti az erőtleneket és begyógyítja a sebeket – hangzottak a tiszteletes szavai. Hozzáfűzte: miként Jézus bejárta a falvakat, városokat, egykor úgy járt Julianus barát is, hogy egybegyűjtse az együvé tartozókat.

Darvas Kozma József esperes Jeremiás száműzöttekhez írt levelének gondolatait osztotta meg a gyülekezettel, hangsúlyozván a próféta a magyarság számára is örök érvényű parancsolatát, mely szerint: „Építsetek házakat és lakjatok bennük, vegyetek magatoknak feleséget, hogy fiúk és lányok szülessenek; fiaitokat házasítsátok meg, lányaitokat adjátok férjhez, hogy ők is fiúknak és lányoknak adjanak életet: nektek ugyanis sokasodnotok kell ott, nem pedig kevesbednetek”. Az atya a család szeretetét hangsúlyozta: „nézzünk szét házunk táján, és próbáljunk tenni valamit nemzetünkért. Menjünk haza és szeressük családunkat, mert minden elmúlik, de a szeretet örök”.

Az egyházi elöljárókat követően Beder Tibor, a Julianus Alapítvány elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, kifejtve, hogy még mindig időszerű küzdenünk szabadságunkért. Marosvásárhely példáját említette, ahol sajnos a magyarság elveszítette többségi státusát, „pedig mi ott érezzük magunkat otthon, ahol magyarul beszélhetünk. Székelyföld határain túl a magyar nyelv egyre jobban kiszorul a használatból, és ha ez így megy tovább, száz év múlva a Székelyföldről is eltűnhetünk. Örömünk viszont, hogy vannak köztünk olyanok, mint a díjazott személyek, akik a magyarság bátor elkötelezett harcosai, cselekvő akarásukkal példát mutatnak, és tettekre ösztönöznek bennünket” – hangsúlyozta Beder. Ezt követően egyenként átadta a díjazottaknak a Julianust ábrázoló szobrocskákat, a melléje járó okleveleket és ajándékokat.

A magyar nyelv bátor védelmezéséért, a magyar emlékek feltárásáért és megőrzéséért, a magyarság ügyének szolgálatáért díjban részesültek: Bernard le Calloc’H (személyesen nem tudott jelen lenni a rendezvényen), népünk egyik leghűségesebb barátja Párizsból, aki többek között számos könyvet írt Kőrösi Csoma Sándorról; Kalmár Zoltán, aki a nagyszebeni magyarság művelődési életének kitűnő ápolója, nevéhez kötődik a Magyar Ház visszaszerzése; Maurer Oszkár a délvidéki Hajdújárásból, aki a szerémségi magyarság megmaradásáért küzdött éveken keresztül; vitéz Pataky József Tordáról, aki a magyar katonasírok feltárója, gondozója, valamint Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere, aki a magyar nyelv hivatalos használatát segítette elő.

A díjazottakat Gazda József, dr. Szombatfalvi Török Ferenc, Móricz Árpád, Józsa Lajos és Gyarmati Zsolt méltatta. A rendezvény záró momentumaként a szentegyházi filharmónia előadását hallgathatta meg a közönség.