A gazdasági válság önbeteljesítő jóslattá válik, ha mindenki arra készül

Itt külön beszélni kell a mesterséges intelligencia és a mesterségesintelligencia-alkalmazások terjedéséről, amelyek elsősorban a gyakran ismétlődő, homogén, lineáris, repetitív munkafolyamatokat alakítják át, nagyon sokszor a különböző munkapozíciókat megszüntetve, vagy éppen módosítva.

– Új lehetőségeket is teremt az AI térnyerése?

– Egyértelműen. Ki kell mondani, hogy a mesterséges intelligenciát nem kizárólag veszélyként kell értelmezni: a versenyképes vállalatok például egyfajta lehetőségként tekintenek rá. A mesterséges intelligencia ugyanis nem csak elvesz munkahelyeket. Én azt gondolom, hogy

olyan szakmák, olyan munkapozíciók jelennek meg, amelyek a korábbi években még nem voltak ismertek sem számunkra, sem a vállalatok számára.

– Az átalakulás azonban itt nem áll meg, és gondolom, a turbulens idők fogalma sem merül ki ennyiben.

– A technológiai turbulencia mellett beszélni kell a piaci turbulenciáról is, ami elsősorban a változó vevőigényekre és preferenciákra vonatkozik. Látjuk azt, hogy a fogyasztók igényei és preferenciái nagy sebességgel változnak.

De a piaci turbulenciához sorolnám azt is, hogy rengeteg új versenytárs jelenik meg az egyes piacokon a kereskedelmi korlátok csökkenésével. Azt látjuk, hogy az európai piacokon nem csak nyugat-európai cégek, hanem nagy számban amerikai, és egyre inkább ázsiai cégek is megjelennek. Tehát,

Azt is látni kell, hogy van egy jogszabályi turbulencia, ugyanis az Európai Unió sajnos, ahelyett, hogy a versenyképességének a javításával foglalkozna, inkább egy bürokratikus szabályozási „dzsungelt” épít, és azt gondolom, hogy azt is nagyon sokszor rosszul.

Az amerikai, illetve a kínai vállalatoknak sokkal könnyebb, kevesebb jogszabálynak kell eleget tenniük, ami azt jelenti, hogy a kutatásfejlesztésre, az innovációra, az értékesítésre az amerikai és kínai konkurenseknek sokkal nagyobb figyelme és erőforrása marad, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy ezek a cégek már Európában is egyre jelentősebb teret hódítanak.

– Mi a helyzet a szűkebb térségben? Vannak régióspecifikus, esetleg egyedinek mondható romániai kihívások is?

– Itt, a régióban az energiahelyzet mindenféleképpen különbözik a nyugat-európaitól, és úgy általában a világpiaci energiahelyzettől. Románia e tekintetben a régióban az egyik legjobb helyzetben van, amit egyébként jobban ki kell használnia az országnak.

tehát a tengeri kikötővel nem rendelkező országoknak, amelyek nehezen tudják az energiaforrásaikat diverzifikálni. Romániának számos ilyen lehetősége van, de ne felejtsük el, hogy óriási termelési kapacitással is rendelkezik a fosszilis és a megújuló energiaforrások területén egyaránt, tehát ez

Ami a helyi, specifikus kihívásokat illeti, ilyen a fiskális konszolidáció, amit Romániában el kellett indítania az aktuális kormánynak, és azok a pénzügyi konszolidációs intézkedések – köznyelven megszorító intézkedések –, amelyek Romániában jelenleg a lakosságot és a vállalatokat érintik. Ezek az intézkedések ilyen mértékben a régió többi országában nincsenek jelen.

– Apropó megszorító intézkedések. Hogyan látja a romániai gazdaság helyzetét, amelyről egyik nap még azt olvasni, hogy dübörög, a másikban pedig már egy óriási államháztartási hiányból kellene kihúzza az országot?

– Én a Romániai Magyar Közgazdász Társaság Vándorgyűlésének az egyik fontos üzenetével kezdeném a választ. Ne mondjuk azt, hogy Romániában válság van, ne mondjuk azt, hogy Romániában krízis van, mert a gazdaságpszichológia megtanított minket arra, hogy

És valóban, amennyiben a gazdasági szereplők arra vannak kondicionálva, hogy itt a jövőben válság lesz, akkor mindenki ennek megfelelően is fog cselekedni: visszafogja a fogyasztását, elhalasztja a beruházásait és kevés innovációs tevékenységet indít el, mert magas kockázatokat észlel. Ezért én azt szeretném javasolni mindenkinek, hogy kellő körültekintéssel és racionalitással álljon hozzá a következő egy-két év romániai pénzügyi konszolidációs intézkedéseihez. Nyilvánvalóan

de azt gondolom, hogy ha ezeket az intézkedéseket következetes módon a következő két évben sikerül nagyjából végrehajtani, akkor a külpiacok, a finanszírozó intézmények bizalmát vissza fogja szerezni az ország.

– Tehát éppen az jelentheti a gyorsabb kiutat, ha nem fogják vissza túlságosan a kiadásokat, de fegyelmezetten kitartanak a meghozott megtakarítási intézkedések mellett?

– Két nehéz helyzet van, amivel Románia is keveset tud kezdeni. Az egyik, hogy főleg a nyugat-európai gazdaságoknak romlik a versenyképessége. Németország, amely a legfontosabb külkereskedelmi partnere ennek a régiónak, két éve recesszióban van. Tehát a Nyugat-Európából érkező megrendelések – főleg a feldolgozóipari, például autóipari megrendelések – jelentősen visszaesnek. Így

A másik nehezen kezelhető gond az, hogy viszonylag magas a kamatkörnyezet. Romániában is 6,5 százalék körül van az alapkamat. Nyilvánvaló, hogy amennyiben az államháztartási hiányt, illetve a folyó fizetési mérleg hiányt a következő 1–2 évben sikerül csökkenteni, azzal párhuzamosan a jelenleg Európában talán legmagasabbnak tekinthető romániai inflációs ráta is csökkenni fog. Akkor ezek a kamatok is tudnak csökkenni, ami azt jelenti, hogy majd föl tudnak venni kedvezőbb fejlesztési hiteleket a cégek. Ezt ma sajnos Romániában sem tudják megtenni, főleg a kis- és közepes vállalkozások. Viszont van egy nagyon fontos pozitívum:

Ez alapvetően stabilan tartja a lej árfolyamát, ami egy nagyon-nagyon fontos makrogazdasági pozitív fundamentuma az országnak. Ami szintén fontos, hogy ezeket a beruházási finanszírozásokat le kell hívni, és okosan felhasználni a megfelelő közösségi és magáncélú fejlesztésekre. Én azt gondolom, hogy a következő két évben az európai uniós pénzek lehetnek a romániai gazdaságnak azok a forrásai, amelyek a gazdaságot legalább egy enyhe, tehát 0 pluszos, 1–2 százalékos növekedési pályán tudják tartani.

– Milyen kitörési pontokat lát Székelyföld esetében?

– Szerintem Székelyföldnek nemzetközi szemmel nézve jó adottságai vannak. Olyan értékei vannak, mint például

Azt látom, hogy Székelyföldön az agráriumban is elindult egy elmozdulás az alacsony feldolgozottságú termékek termelésétől a magasabb feldolgozottságú, magasabb hozzáadott értéket eredményező élelmiszeripari termelés irányába. Ezt folytatni kell, hiszen egész Románia számára nagy kihívás az, hogy nagyon sok homogén tömegárút termel, ezt alacsony áron exportálja, és cserébe drágán hozza be a márkázott, magasan feldolgozott, prémium minőségű élelmiszereket. Én örülök annak, hogy

Ahogy látom, Romániában is az élelmiszeripari kiskereskedelem döntően külföldi kézen van, és ha végigmegyünk ezeknek a nemzetközi láncoknak a boltjain, a polcok lengyel, német, olasz, osztrák termékeket tartalmaznak óriási arányban. Meg kell jelenjenek a jó minőségű, prémium romániai termékek is a polcokon, és az egyre versenyképesebb cégek által előállított székelyföldi termékeknek is ott kell lenniük ezeken a polcokon.

hiszen ott lehet az egy munkavállalóra jutó hozzáadott értéket a legnagyobb mértékben növelni és ott lehet például egy vendégéjszakáért jelentős árprémiumokat elkérni. Tehát az élményalapú, tematikus turizmus az, ami árprémiumot és valódi jövőbeli fejlődést hozhat Székelyföldön. De én nagy lehetőséget látok az egészségiparban és az IT-ban is.

– Az IT-szektort hosszú évek óta nagy lehetőségként tartják számon országszerte is, ezek szerint szakértői szemmel nézve sem csökkent a vonzereje. Székelyföldön miért érdemes ezzel kiemelten foglalkozni?

– Azért, mert azok a fiatalok, akik egyébként Kolozsváron, Bukarestben, vagy éppen más nagy egyetemi városokban informatikai, műszaki és egyéb képzéseken, akár üzleti informatikai képzéseken vesznek részt,

Ezáltal egy nagyon kvalifikált réteg tudna a régióban maradni, és nem kellene elhagyja Székelyföldet. Meg kell azt nézni, hogy melyek azok a niche piacok (szűk piaci rések) az IT-szektorban, ahol egyébként nem kizárólagosan a munkabér mozgat mindent, hanem valami speciális tudással versenyképesnek lehet maradni – például az indiai konkurenciával szemben –, akár az európai, akár a világpiacokon, innen Romániából, innen Székelyföldről is. Ebben azért rengeteg lehetőség van. Tehát én

Az egészségipart azért, mert bár tudom, hogy sok probléma van Marosvásárhelyen az orvosi és gyógyszerészeti képzés intézményi megszervezésével és fejlesztésével, arra, hogy Maros megyében egy ilyen komoly egészségügyi csomópont van – amely kutatásfejlesztési kompetenciákkal rendelkezik, és amelynek gyógyító-, gondozó központjai vannak – nagyon komoly egészségipart lehet építeni, és ez húzhatja magával az egész régiót.

Például az anyagtudományok területén óriási lehetőségek vannak a textiliparban, innovatív alapanyagoknak, különböző hulladékok újrafeldolgozásából származó új alapanyagoknak a kifejlesztésében. Ez egy nagyon jó kitörési pont lehet. A másik: Romániában van egy jelentős belpiac, ugye majdnem 20 millió ember. Én megnéztem a nemzetközi statisztikákban, a háztartások fogyasztói kiadásában sokkal nagyobb részarányt képvisel a ruházati cikkekre vonatkozó költések aránya Romániában, mint Magyarországon, vagy éppen a többi európai országban. Tehát

Romániában vannak még saját bolthálózatok, lehet építeni értékesítési láncokat, és a plázákban is sokkal több román divatipari márkát látok, mint például Magyarországon. Tehát én azt gondolom, hogy van továbbra is lehetőség versenyképes márkákat építeni a romániai textiliparban. A gyártást illetően kettősséget látok. A digitalizáció, automatizáció, robotizáció óhatatlanul azt hozza, és erre vannak magyar példák is, hogy

De emellett azért vannak olyan térségek Romániában is, ahol még mindig viszonylag magas a munkanélküliség, alacsony a foglalkoztatási ráta, ahol még van hely magasabb élőmunkaigényes termelési tevékenységeknek a bevonzására. Ne felejtsük el, a Covid rávilágított arra a textiliparban is, hogy „nearshoring”, „friendshoring” jelenség kifejezetten erős (nearshoring – amikor a termelést közelebb telepítik a végső piachoz; friendshoring – a gazdasági szövetségesekkel való kereskedelem és a termelés átirányítása), tehát nagyon sok francia, olasz, német cég hozta vissza Európába termelési kapacitásainak egy részét. Ez továbbra is zajlik, és Románia egy jó befektetés-ösztönzési politikával ezeket az Európába részben visszaköltöző termelési kapacitásokat megszerezhetné.

Tehát azokat az embereket, akik értettek ehhez a szakmához, akár az értékesítéshez, akár a termeléshez, valahogy meg kellene próbálni egy szervezetben, egy egyesületben, egy szakképzési centrumban vagy iskolai környezetben megtartani, és várni addig, amíg a következő 1–2–3 évben új üzleti vállalkozásoknál el tudnak helyezkedni. Mert ha ez a munkaerő, aki ért a textiliparhoz, nyugdíjba megy, vagy elvándorol, vagy átmegy más ágazatokba, onnantól kezdve már nagyon nehéz lesz ezt újjáépíteni.