Zúzmarás meseország

Egyik legszebb arcát mutatja a tél, amikor zúzmarával rakja meg a fákat. Hosszú percekig el lehet gyönyörködni benne. A tejfehér köd ugyan lecsökkenti a látótávolságot, így a madarakat nehezebb már észrevenni, de a táj látványa kárpótol mindenért.

Székely Hírmondó

2020. január 17., 00:052020. január 17., 00:05

Figyelve a környezetet, valami szokatlan tűnt fel. Megszámlálhatatlan kábel fut az úttal párhuzamosan és végig az utcákban a magánház sorokon. Ez eddig ez fel sem tűnt, csak most, ahogy a zúzmara megtelepedett a kígyózó huzalokon. El nem tudom képzelni minek ennyi kábel, de látszólag a balkáni gerléket ez nem zavarja, behúzott nyakkal ülnek egymás mellett, végtelen türelemmel várva, hogy töltsem fel az etetőt. Ilyenkor lehet látni, melyiknek van társa, és melyik madár magányos. A párok szorosan egymás mellett vannak.

Legalább nyolc példány és egy tucat veréb kap nálam külön eledelt, de a huncut verebek még így is beülnek a cinegéknek készült madáretetőbe. Galamb, veréb egy koszton van, meg is tűrik egymást, kivéve egy hím gerlét, amelyik ahelyett, hogy enne, mind azon van, hogy elkergesse a társait. Felfújja magát, úgy ugrik neki fajtárásának, aki épphogy arrább libben, de jön is vissza az eledelre. Követve az eseményt, rájöttem, hogy minden bizonnyal a területét védi, és nem a fa alá kiszórt eledelt sajnálja a többitől. Ez a pár már a nyáron is ott fészkelt a fán, és a helyet magáénak tartja.

A szilvafa ágára egy kampóval nyers szalonnát akasztottam ki a cinegéknek, hogy mikor az etetőjük foglalt, addig a zsiradékból lakmározhassanak.

Szerettem volna a zúzmarával beborított szilvafa ágai közt serénykedő cinegéről képet készíteni, de sokadik próbálkozásra sem sikerült. Észrevette, hogy ott vagyok tőle két lépésre, és mintha csak bosszantani akart volna, a szalonnán hosszasan elidőzött, a szemembe nézett, még az sem zavarta, hogy felemelem a kezem, és kattog a gép. Ám mikor az ágra szállt, ott olyan fürgén mozgott az ágak közt, hogy egyszerűen nem sikerült lekapnom, így maradt a pillanat, mikor a szalonnán pózol.

Kelemen László