Valentin-napi, Petőfitől

Kakasszóra hajnal ébred…

„Kakasszóra hajnal ébred, / Én lányokkal nem beszélek. / Mert ha szólok őhozzájok, / Hajnal lesz a két orcájok. / Így valaki azt gondolná, / Én is kakas vagyok talán; / S hej, a kakas hamis madár, / Untalan más fészekhez jár. / Pedig én kakas nem vagyok, / Hanem filemile vagyok, / Egy a fészkem, egy a párom, / Egyért élek a világon.”

Kislányok, lányok, asszonyok, anyukák, nagymamák, dédmamák, ne haragudjatok, amiért nem egy szebb verssel köszöntelek benneteket. A húszéves Petőfi kedélyes, népies rögtönzése távolról sem irodalmi remekmű. De arra gondolok, az anyák-napi köszöntők meg a locsoló versikék hallatán nem azért lesz könnyes szemetek, mert a fiacskátok, férjetek vagy vőlegényetek világrengető strófát alkotott.

Mégis, elmondom, miért erre az igénytelen, háromszakaszos csecsebecsére esett a választásom. Nos, mert én tudom, mit jelent elvált szülők gyerekeként felnőni. Mert átéltem fájdalmas csalódást, és mindmáig kénsavként mar a lelkiismeret, hogy én is voltam meggondolatlan ámító. Mert láttam kilencedikes leánykát a földön vonaglani és fulladozni a sírástól – egy nagyobb fiú lábbal tiporta becsületét, legtisztább reményeit, álmait. Mert szemlesütve nem találtam szavakat, amikor diákjaim panaszkodtak – ezt tette az első apukám, azt mondta a második, a harmadik apukámat utálom…

Versszerető olvasóim talán közbeszólnak: hát Petőfi nem írt Emmáról, Rózáról, Erzsikéről, Zsuzsiról, mielőtt Júliát megismeré? Ugyan, költői póz, ábránd, amint később bevallotta. Hónapok teltek el, amíg Júliáját megcsókolta. Mert amint elméjét egy eszme foglalta el – a szabadság –, úgy a szívében is egy hely volt, az egyetlen Választott számára. Még a gondolatot is elhessegeti magától, hogy egy lányban hamis reményeket ébresszen. Ő, a büszke, konok, világot kihívó vátesz nem akar hiábavaló hajnalpírt fakasztani egy szűzi orcán. Tudja, hogy a szerelemben is egy fészek létezik, ahol otthon legyünk a világon. A fülemüle az önfeláldozó hűség jelképe volt évszázadokon át.

Mondjátok, kedveseim, nem így lenne szép a világ? Lányok, ilyen jövendő férjet kívánok nektek. És akik könnyes szemmel tudjátok, nem így sikerült, bocsássatok meg, gondolatban átölellek…