Újragondolandó juttatások

A Munkaügyi és Szociális Védelmi Minisztérium nemrégiben kinevezett államtitkára rámutatott: nem véletlenül nevezik így a szaktárcát, hiszen a szociális kérdés elválaszthatatlan a munkától, a rászorulóknak elsősorban arra kell lehetőséget teremteni, hogy dolgozhassanak.

Az RMDSZ javaslatára valamivel több, mint egy hete nevezték ki a szociális tevékenységért felelős államtitkárrá Makkai Péter árkosi református lelkészt, a Diakónia Keresztyén Alapítvány fogyatékkal élők, gyermekjóléti és családsegítő ágazatának igazgatóját. Nevéhez fűződik a sepsiszentgyörgyi Írisz Ház, a fogyatékkal élők számára létrehozott nappali foglalkoztató-központ, védett műhelyek, speciális munkaközvetítő iroda, szociális vállalkozások, védett lakás, számos, fogyatékkal élők társadalmi elfogadását elősegítő rendezvény és a háromszéki nehéz sorsú gyermekek délutáni oktatását szolgáló programok működtetése.

Makkai Péter érdeklődésünkre elmondta: államtitkári kinevezése előtt úgy érzékelte, a barikád két oldalán állnak a hátrányos helyzetűekkel foglalkozó civil szervezetek, illetve az állami intézmények és hatóságok. „A minisztériumban azt tapasztaltam, hogy tulajdonképpen a barikád ugyanazon oldalán vagyunk, és a másik oldalon a nyomorúság áll. Feladatuk ezt felszámolni, és olyan szociális hálót kialakítani, amely több embert tud megtartani”, fogalmazott.

Az államtitkár szerint szükség volt a Raluca Turcan miniszter által elindított átfogó felmérésre, amelynek során országos szinten vizsgálják, hogy a szociális segélyben részesülők közül kik azok, akik valóban munkaképtelenek, és nehéz helyzetben vannak. „Ötmillión részesülnek valamilyen segélyben, ez hatalmas szám, de meg kell nézni, kik vannak a számok mögött, hiszen a nyomorúságnak mindig arca van, mindenkinek más a nehézsége és szükséglete”, mondta Makkai, aki szerint sürgős beavatkozásokat kell indítani, különben újabb nemzedékek nőnek fel, melyek viszik tovább a nehézséget.

Úgy véli, szemléletváltásra van szükség, egyrészt a kiszolgáltatottakra ne a társadalom terheként, hanem rejtett erőforrásként tekintsenek. Például a fogyatékkal élőknek olyan támogatást nyújtsanak, hogy a képességeik megerősödjenek, ne ellátottak, hanem a társadalom hasznos tagjai legyenek. Az államtitkár szerint hálózati beavatkozásokra, szociális szolgáltatási csomagokra van szükség. Példaként említette, hogy nem egyedül a fogyatékkal élőt kell támogatni, hanem a családjával együtt kell felemelni. Másik jó példa szociális szolgáltatási csomagra a délutáni oktatási (after school) programok, amikre vannak jó példák, ilyent támogat Erdély több településén az Iskola Alapítvány, illetve néhány önkormányzat. Makkai Péter szerint, ha a szociális támogatások egy részét délutáni oktatásra fordítják, akkor rengeteg rászoruló gyerek számára lehet biztosítani a felzárkóztatást, a meleg ebédet, ami az egész családnak segítséget jelent.

Makkai Péter úgy véli, új közpolitikákat kell kidolgozni a szociális ellátás tekintetében, és ebben számít a civil szférára is. Rámutatott: bár a civil szervezetek nagy összegeket hoztak az országba külföldi támogatások révén és hatalmas tapasztalatot halmoztak fel a szociális ellátás terén, az állam eddig nem tekintette őket partnernek, esetenként magukra hagyta őket. Ezt újra szeretné gondolni, mondta az államtitkár, aki széles körű konzultációt tervez, különböző kollégiumokat (think tank) szeretne létrehozni, melyekbe bevonná a civil szervezetek szakembereit, amelyek többek között a fogyatékkal élők, a gyermekek, az idős gondozás, a bántalmazott anyák, a roma kérdés, stb. területén segítenék a közpolitikák kidolgozását.