Románia és forradalma

Hogy szigorúan csak a trianoni békeszerződés 100 éves évfordulójának köszönhetően-e, de a közelmúlt román emlékezetpolitikájában kissé a háttérbe szorult, némileg jelentőségét veszítette az 1989-es romániai forradalom. December elsejét s a néhai Nagy-Románia létrejöttét nagyobb lelkesedéssel ünnepelteti a néppel a politikai elit, mint az önkényuralom alóli felszabadulást, a román parlamentarizmus, a demokrácia és jogállam újjászületését. A trendbe jól illeszkedik a temesvári forradalom katalizátorának, Tőkés Lászlónak a lassú, de biztos kiszorítása a politikai élet és Románia történelmi arcképcsarnokából, amit Mechanikus Klaus 2016-ban tetőzött be a forradalmi szerepéért kapott hivatalos állami elismerés és kitüntetés megvonásával. Az ürügy mi más, mint egy nyilatkozat a kisebbségvédelem és az autonómia ügye kapcsán, s hát így a történet jelzésértékű, és nyilván hatással van a szomszédságpolitikára, de a magyar-román együttélésre is Romániában. Mert a dolgot úgy is meg lehet fogalmazni, hogy lám-lám, mégiscsak kiderült, hogy hol van a helye a román demokrácia magyar forradalmárjának...

Így a relatíve friss hír hallatán, miszerint helyt adott a román igazságszolgáltatás Tőkés László keresetének, ami az említett elnöki rendelet semmissé tételét szorgalmazza – tiszta szívvel lehet örülni. Talán mégiscsak jelentenek valamit az 1989-es forradalom elvei és céljai Romániában, és ugyan Mechanikus Klaus nem működik mindig a legjobban, de a román jogállam és igazságszolgáltatás legalább dolgozik a házifeladatán, és képes korrigálni a politikusok téves döntéseit. 

 Szóval a Trianon-láz végén a román demokrácia mintha most tett volna egy diplomatikus gesztust a forradalmi múltja és a normalitás felé. És talán a magyar kisebbség irányába is. Talán spekuláció, vagy krónikus optimizmus, de a kereset elfogadása akár egy szemléletváltás első jele is lehet a román közgondolkodásban, miszerint mégiscsak demokratikus dolog itt Európában, az Európában már bevált kisebbségvédelmi modellekről és intézményekről a nyilvánosságban beszélni. Mert az 1989-es román forradalomtól és demokráciától az erdélyi magyarok pontosan ezt remélték.

Pozsony János Csaba