Nem minden férfi, de minden nő

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Szabó Barbara

2021. április 26., 00:042021. április 26., 00:04

Partijátékokon szokott felvetődni a kérdés: mit tennél, ha egy napig férfi lennél? Néhány korty bor után pedig érkeznek is rá a pajzán válaszok, a „végre állva pisilhetnék” típusú képzetek. Egyik este azonban megfogalmazódott bennem erre a kérdésre egy sokkal egyszerűbb, de annál is fontosabb válasz: gyomorgörcs nélkül lépnék ki a szerkesztőség ajtaján este egyedül. Merthogy nőként – ne kezeljük tabuként – ez egyáltalán nem könnyű döntés és feladat.

Ha férfi lennék, nem füttyentenék nő után az utcán, nem kérdezném meg, mennyibe kerülnek szolgáltatásai, nem kiabálnám bele a szemébe sem este, sem fényes nappal, sem józanon, sem ittasan teljesen véletlenszerűen, hogy „de édeske vagy, egyelek meg”! Nem írnék a világ összes social media platformján rá egy lányra sem azzal a szöveggel, hogy „kellesz nekem”, de főleg nem zaklatnám naponta, ha nem válaszol.

Ha férfi lennék, azt vennék magamra egy vásárláshoz, egy sétához, amit csak szeretnék. Nem mondanák ki kéretlenül, hangosan, hogy undormány vagyok, ha épp a legszakadtabb, legotthonibb nadrágomat húznám fel, mellé pedig egy elnyűtt pulcsit választanék. Ugyanakkor nem neveznének k**vának, ha az aktuális kedvenc fölsőmből kikukucskál a köldököm, vagy a rövidnadrágom picit többet mutat, mint ahogy azt a jóember megszokta.

Ha férfi lennék, nem követne ittas ember végig az utcán, szitkozódások, bókolások közepette, amíg menedékbe nem érek. Ha férfi lennék, talán több esélyem lenne két másik ember agresszivitásával szemben. Férfiként felemelhetném a hangom, nem kacagnának szembe, ha visszaordítanám, hogy mekkora egy barom vagy. Férfiként talán megvédene egy férfitársam, és nem menne az áldozathibáztatás, mint nálunk, nőknél. „A te hibád, úgy öltöztél. Miért járkálsz egyedül este a városban? Oké-oké, de miért pont egy kocsma előtt kellett elmenned? Napközben nem ért volna rá? Nem tudtál kiabálni? Felelőtlen vagy!”

Amikor én kiléptem a szerkesztőség ajtaján, fekete farmer, sportcipő, hosszú ballonkabát volt rajtam. Semmi smink, a hajam összekötve, kezemben a kulcs. Nem bulizni voltam, nem mástól toppantam ki. Dolgoztam. Mégis szemet szúrtam. Mert nő vagyok. Alacsony, védtelennek tűnő.