Magyarország és Románia bajnoka

Korosztályában Románia legjobb hegyikerékpárosa, ezt édesapjának, Szigyártó Lászlónak köszönheti, hiszen kemény edzések, önfegyelem áll mindennek a hátterében. Rolival és édesapjával beszélgettünk.

– Kicsit járatlan vagyok ebben a témában, de ha jól tudom, akkor versenykerékpároztok. Meséltek nekem erről a sportágról?

László: Amit mi űzünk, az a Cross-country olympic, a hegyi kerékpározás olyan formája, amely az olimpián is sportként szerepel. Egy technikás épített pályán körversenyek vannak, amelyek tartalmaznak meredek mászókat, kőkerteket, ugratókat. Roli korosztályának ez huszonöt perctől egészen egy óra és negyven perc közötti intervallumig teljesíthető. Ez egy nagyon intenzív mozgásforma, mountain bike-kal mennek végig a pályán, de emellett még van downhill, ami csak ereszkedőből áll, van országúti kerékpár, amely csak országúton van megszervezve, és ezek mind kerékpárversenyek.

– Roli, te ezekben mindegyikben részt veszel?

Roli: Még ereszkedős versenyen nem voltam, de az említettek közül a többin már szerepeltem.

László: Úgy gondoljuk, hogy akkor lehet tökéletes biciklis, ha a kerékpározás mindegyik ágát kipróbálja. Mindegyik ágazat segít egy másikban, például a downhill (ereszkedő), segíti a cross-country olympic ereszkedős részét technikailag. De itt is három különböző versenyzőt különböztetünk meg: az egyik, aki taszítja lefelé a biciklit, a másik, aki valahogy lemegy, de minden izma be van feszülve, így elfárad, és a harmadik, aki pihen lefelé, hogy a következő hegyet meg tudja mászni. Downhill versenyen csak 14 éves kor felett lehet indulni.

– Hogyan kerültetek kapcsolatba a kerékpározással?

Roli: Apával jártunk kerékpározni, nagyon élveztem, de akkor még csak hobbi szinten, nem versenyszerűen. Aztán, ahogy egyre többször bicikliztünk, kezdtem komolyabban venni, majd amikor már eléggé felfejlődtem, akkor kezdődtek a versenyek.

László: Kata, a feleségem egy csúcsmodern biciklit kapott, hogy a sérülése alatt tudjon mozogni, a fiunk erre felült, és akkor azt mondta: ez az ő biciklije, azután egyből 50–60 százalékkal jobban teljesített.

– Tudomásom szerint az első versenyed „véletlenszerű” volt. Elmeséled?

Roli: Amikor már apával rendszeresen edzettünk, úgy döntöttünk, hogy kipróbálom magam egy versenyen, de nem győzni szerettem volna, csak megismerkedni a versenyek világával, aztán véletlenül mégis megnyertem. Mai napig nem tudom, hogy hogyan, de én álltam a dobogó felső fokára.

– Mára már komoly edzéseitek vannak.

László: A fiam, Roland, tavaly töltötte be a tíz évet, azóta is, de már azelőtt megkezdtük együtt a komoly edzést, ami több mint 5000 kilométer biciklizést jelent egy év alatt. Sokan úgy gondolják, hogy „jaj, de szép, jaj, de könnyű ez a sportág”, de ez nem pont így igaz. Emellett járunk 60 ezer méter vertikális szintemelkedést, amelyet a kerékpárosok úgy mérnek, hogy ha függőlegesen haladnánk felfelé, akkor hány métert tennénk meg. Ez hétköznapi nyelven azt jelenti, hogy 600 alkalommal felmész a Perkőre egy év alatt.

– Ha jól tudom, egyik kedvenc helyetek a Perkő.

László: Igen, kedvenc helyünk, mind futóterepnek, mind kerékpározni. Egyetlen probléma, hogy nem tudunk eléggé hátra menni a medvék miatt. Hihetetlen, hogy a kiskászoni erdőben milyen sok medve él.

– Melyik volt a leghosszabb versenyed?

Roli: Három órás volt talán a leghosszabb versenyem, amelyen 2019-ben vettem részt. Bukarest és Snagov között zajlik, 2000-en indulnak, különböző kategóriákban. A 2000-ből 300. lettünk, a profik között is.

– Mi leszel, ha nagy leszel?

Roli: Mindenképp versenyző szeretnék lenni, és idővel leigazolni egy nagyobb csapathoz. A kerékpározásból szeretném megkeresni a mindennapi kenyerem. Idővel az olimpiára is szeretnék kijutni. A legközelebbi célom az európai bajnokság, majd a világbajnokság, és végül az olimpia.