Kísérletezés a levegővel

Kinek köszönt a szegény ember? című mesével hangolódtak rá a témára, rövid történet után megbeszélték, hogy a Nap vagy a Szél erősebb, majd megtapasztalták, hogyha mozgásba hozzák a levegőt, akkor ők is tudunk „szelet” csinálni.

– Gyertyákkal és különböző méretű üvegpoharakkal szemléltettük, hogy mi szükséges az égéshez, majd meggyújtott gyertyákat tettünk henger és szögletes üvegek mögé, erősen ráfújtunk az üvegekre, és megfigyeltük, hogy a mi történik. Pingpong- és hungarocell-labdákat táncoltattunk a szívószálból kiáramló levegővel, és forgó papírkígyó segítségével megfigyeltük a légáramlást – mesélték az óvónők. Bedőházi Emese Aranka és Sikó Réka elmondták, pomponlabdákat röptettek, és csodálattal figyelték az elindított hajszárító segítségével a levegőben fennmaradó pingpong- és hungarocell-labdákat.

– Próbálkoztunk azzal is, hogy a tölcsérbe helyezett pingponglabdákat kifújjuk. Szemügyre vettük, hogy egy félliteres palackba öntött ecet és szódabikarbóna fölfújja a gumikesztyűt, valamint az ecetes víz és sütőpor reakció során keletkezett gáz felfújja a léggömböt. Zenéltünk a levegővel, és megfigyeltük, hogy a különböző átmérőjű papírhengerek, gégecsövek milyen hangon szólnak, majd testhangokkal megszólaltattuk a huncut szélgyermekek zenekarát – tették hozzá.

Érdekes volt hallani, hogy milyen viccesen szóltak, és messzire repültek, amikor a felfújt lufikat egyszerre elengedték. Mulatságos volt az is, amikor fémtálra szorított lufira helyezett rizsszemeket sikerült megremegtetniük az éles hangjukkal.

– Célba fújó és szórakoztató játékokkal erősítettük a szájizmokat, légzőszerveket, elősegítve a beszédfejlődést. A Fáktól kapott levegő szituációs játékkal rávilágítottunk arra, hogy mennyi élőlény léte függ a fáktól, a fák által frissített levegőtől, és hogy milyen fontosak a fák a többi élőlény számára. Párbeszéddel megszólaltattunk a huncut szélgyermekeket, és kíváncsian hallgattuk mit mondanak egymásnak. Szélforgókat készítettünk, legyezőket hajtogattunk, festék fújásával elkészítettük a kócos hajú, huncut szélgyermekeket, és ki-ki kedve szerint megalkotta saját Szélkirálynőjét. Vidám napokat éltünk meg, jó móka volt! – összegezték az óvónők.