Zárt ajtós istenháza

Amikor a súlyos lakatok, zárak helyett mindössze a ház elé állított seprűvel jelezték a háziak, hogy nincsenek otthon, amikor még felügyelet nélkül az utcán lehetett hagyni a kerékpárt, anélkül, hogy lopástól kellett volna tartani, akkoriban a csíki templomok kapuja is egész nap nyitva állt a hívek előtt.

Emlékszem, gyermekkoromban nem zártuk a lakásajtót, és arra is, hogy több alkalommal betértem édesanyámmal az üres templomba, amelynek hűvös csendjében gyakran imádkozott. Egy olyan szent hely volt a hívek számára, ahol egy kis időre magukba szállhattak, összeszedhették gondolataikat.

Aztán történt valami, ami miatt már bezárkózunk házainkba és csukva találjuk a községi templomok többségét is. „Többször történt lopás”; „Háromszor is betörtek a templomba”; „Elővigyázatosságból kell zárva tartanunk”; „Nem tudja a harangozó és a sekrestyés egész nap őrizni” – ilyen válaszokat kaptam a plébániákon arra, miért nem tartanak nyitva egész nap.

Általában mise előtt kitárják a kapukat, de mivel nincs állandó felügyelet, a sok visszaélés miatt kénytelenek napközben zárva tartani. Köztes megoldás, hogy meg lehet kérni a sekrestyést vagy a harangozót, hogy engedje be az imádkozni vágyót az istenházába. Pozitív példának számítanak a csíkszeredai katolikus templomok, ahová reggeltől estig be lehet térni, bárki imádkozhat, megpihenhet ott. Többnyire vidékiek tartózkodnak a szentélyben, legtöbben pedig esős időben veszik igénybe annak oltalmát. Igaz, itt térfigyelő kamerák és egyházi dolgozók is felügyelik az istenházát.

„Attól való félelmünkben, hogy a templomot kirabolják, nem szabad a híveket elzárni a napközbeni személyes templomi imádság lehetőségétől” – ezt Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök írta körlevelében még 2008-ban, miután egyházmegyéjét körbejárva ő is zárt ajtókba ütközött. Szerinte akár a hívek bevonásával is meg lehetne oldani az állandó felügyeletet, hogy azok, akik áhítoznak a szakrális csend után, akik erőt merítenek hitükből az oltár előtt ülve, megtehessék ezt bármikor, ahányszor csak szükségét érzik.