Védekezés átveréssel

A múltkor feltűnt, hogy a nem állandóan lakott ház udvarára lerakott cserépből mintha hiányozna. Persze, senki nem tudta közülünk, hogy pontosan hány darab is volt belőle, és azt sem, hogy valójában mennyivel lehet kevesebb, de a gyanú már annyira befészkelte magát a fejekbe, hogy valamit tenni kellett, hogy próbáljuk megállítani a folyamatot. Az ember ilyenkor találékony, és a feltételezett elkövetők elől valahogy menteni próbálja, ami még maradt. Ezért az első gondolat, ami jött, hogy a kapu sarkánál beleskelődők elől valahogy el kellene takarni, mert ha nem látják, nem érdekli őket.

Egy olyan ház esetében, ahol csak a szomszédok jóindulatán múlik annak követése, hogy járkál-e valaki az udvaron, mindig fennáll a lehetőség, hogy esetleg hiányozni fog valami, mert távolról nehezebben őrködhetünk. Persze, építhetünk falat, olyat, amely fölött nem lehet átlátni, sem bekukucskálni az útról, de megtörténhet, hogy a kíváncsiság által vezérelt egyének átmásznak rajta. Akár szúrós csipkebokrot is ültethetünk a kapu mellé, ha észrevesszük, hogy ott át szokott ugrani valaki. De telepíthetünk riasztót, térfigyelő kamerát – ez ugye nem kis költség, főleg, ha azt akarjuk, hogy működjön, regisztráljon is a rendszer.

Az agresszív, átveréses védekezés virágkorát éljük, tehetünk ki táblákat, figyelmeztetve, fenyegetve, riasztva ezek által az illetéktelent, aki nem tudja azonnal, hogy a súlyos kijelentések mögött kevés a valóság. Mert ha egy jól láthatóan elhelyezett tábla figyelmeztet a veszélyes házőrzőre, kevesen próbálnak rájönni arra, hogy az udvaron egy szerény kinézetű és méretű eb, vagy pedig egy harci kutya igyekszik megfelelni a feladatnak, esetleg üres kutyaól próbálja pótolni az állat hiányát. De ha megtesszük mindezt, akkor sem biztos, hogy az ijesztgetéssel álcázott félelem távol tartja majd a tolvajt. Ezért a cserepet elraktuk jó helyre. Nem mondom meg, hová.