Vásározók és befektetések

Azt mondom, van, még akkor is, ha gyakorlatilag ugyanazon réteg kénytelen magáról több bőrt is lenyúzni, ha a vásárlók, üzleti partnerek elé akar lépni. Kiállításszervezők szerint tavaly már egyre több – elsősorban magyarországi – cég azzal igyekezett ellensúlyozni a piacszűkülést, hogy kiállításra járt, igyekezett megmutatni magát. Az ugyanazon európai piaci körülmények között „túlélő” hazai cégek számára sem nagyon kínálkozik más út, bár a trendek némi fáziskéséssel szoktak érvényesülni mifelénk.

Egy dolog biztos: az érzékeny iránytűként működő piac gyorsan és kíméletlenül jelzi egy-egy gazdasági periódus \"hangulatváltozásait\". Amikor az élelmiszeripar volt a topon, az abban a műfajban tevékenykedő kiállítók túlsúlyát jegyezhettük, az építőipari konjunktúra idején pedig ennek az ágazatnak a szereplői lepték el a standokat.

Idén szinte kivétel nélkül valamennyi vásárszervező a helyi, hagyományos termékekre és előállítóikra való összpontosítást fogalmazta meg elsődleges célkitűzésként. A trendet egyszerre diktálják a kríziskörülmények, illetve a \"vissza a gyökerekhez!\" felkiáltás egyre erőteljesebb európai rezonálása. A kulcs az, hogy mennyire lesz képes kiállításszervező és kiállító konkrét gesztusokkal is meghaladni a helyi gazdasági önfenntartó képességünk növelésének szükségességét hangoztató szólamok szintjét.
Az utóbbiaknak egyértelműen segítségre van szükségük, \"hagyományos\" vállalkozóink piackutató késztetése és képességei ugyanis rengeteg kívánnivalót hagynak maguk után. Ahogy erdőink, javaink mellé senki sem szolgáltatta vissza nagyapáink tudását, amelyet az elmúlt bő fél évszázad nehezen megközelíthető helyre \"rejtett\", a kezdeményező, a holnaputánra is figyelő vállalkozói mentalitás is \"felkutatásra\" vár. A rendezvényeken való részvételre buzdító felhívás, a standárak közlése azonban nagyon kevés a vállalkozói kultúrát még csak kóstolgató, az önfelmutatás, a befektetést is igénylő piackutatás fontosságát még csak kapiskáló kistermelő megmozdításához.
Reális a veszély, hogy sokan az ilyeténképpen okoskodók szemébe vágják: milyen alapon kér számon közvetlen nyereséggel nem kecsegtető gesztusokat egy profitorientált vállalkozáson? Csendesen ajánlom a kiállításrendezők figyelmébe, amit egy vállalkozó minden bizonnyal jobban tud nálam: a rövid távú nyereség illékony dolog. Maradásra, netán hosszabb \"itt-tartózkodásra\" bírni csak olyan befeketések, kedvezmények révén lehet, amelyek enyhítik az erdélyi hagyományos termékek előállítóinak magárahagyatottságát, specifikus tudáshiányból, kishitűségből származó hátrányos helyzetüket.