Történelmi adósság

Huszonöt év elteltével ismét nekilátnak a legvéresebb bukaresti bányászjárás kivizsgálásának. Az események kapcsán még mindig több a kérdés, mint a válasz. Nem ez az egyedüli sötét történet a rendszerváltás óta.

A Zsil-völgyi bányászok már rutinosan jártak-keltek a fővárosban 1990 júniusában, akkor éppen harmadszorra hívták őket rendet rakni. Emlékeztetőül: 1990-ben a diktátortól és sleppjétől a hatalmat 1989 decemberben megszerzett galeri nem rendszerváltást akart véghezvinni Romániában, hanem barátibb szocializmust megvalósítani. A kommunista hatalomátmentés ellen ellenzékiek, diákok csoportja a bukaresti Egyetem téren tüntetett. Hetek óta zajlott már a tiltakozás, amikor máig tisztázatlan körülmények között a szélsőséges huligánoknak mondott tüntetők összecsaptak a rendfenntartókkal. Pofonok csattantak, autók kaptak lángra, majd lőfegyverek dördültek el június 13-án. Másnap megjöttek a bányászok és rongyosra vertek mindenkit, aki nem tetszett, feldúlták az ellenzéki pártok székházait, egyetemeket, szerkesztőségeket. A hivatalos adatok szerint hat ember meghalt, több százan megsérültek. Nem hivatalosan közel száz ember vesztette életét.
Az egész történet egy elképesztő módon végrehajtott manipuláció volt. Előtte tartottak néhány próbát, a bányászok januárban vonultak először Bukarestbe, majd februárban ismét ott voltak. Látható volt, jól működik a dolog. Féligazságokkal felturbózott ordas hazugságokat kell elhinteni köztük, és máris indulnak, hogy kitapossák mindazok belét, akikre a hatalom rámutat. Azaz a dolgozó nép megvédi vívmányait a szélsőséges osztályellenségtől.

Most, negyedszázaddal később ennek a hátterét kellene összerakni szilánkokból. Voltak még nem túl komoly törekvések az elmúlt években a dolgok tisztázására, de annyira azért sosem volt fontos, hogy végig is csinálják az egészet. A teljes igazság felderítésével adós maradt az igazságszolgáltatás.

1990 júniusában elképesztő méretű disznóságot sikerült Ion Iliescuéknak összehozniuk. Hatalmuk megszilárdítása érdekében nem először nyúltak ilyen eszközökhöz. A receptet márciusban Marosvásárhelyen már sikerrel alkalmazták. Rémhírterjesztés, pánikkeltés, hazudozás, szarkeverés, majd felbujtás erőszakos cselekményekre. A különbség csak annyi volt, hogy a tudatlanok nem osztályellenséget, hanem magyarokat kellett püföljenek. Öten meghaltak, sokan maradandó sérüléseket szenvedtek. Az állam kizárólag magyar és cigány embereket hurcolt meg és zárt börtönbe. A valódi felelősöket soha nem is kereste az igazságszolgáltatás. Ezzel még mindig adósunk Románia.