Pinti Attila

Pinti Attila

Pletykapad szülte történetek

2013. július 08., 14:322013. július 08., 14:32

Rozoga hokedlik, háttámlás székek, sőt még zsámolyok is sorakoznak a tömbház főbejárata előtti részen. Szépen egymás mellé tologatva, hogy napsütés közben a nyugdíjas korba ért hölgyek csendben meg tudják beszélni az aznapi Szerelmes álmodozók vagy Vad angyal epizódjának újabb szédítő csavarjait. Az Európai Parlament plenáris üléseit is túlszárnyaló vitafórum során szegény Milagros Esposito-Di Carlo de Miranda életének minden mozzanata apró cafatokra szedődik, miközben alternatív forgatókönyvek tucatjai látnak napvilágot. Az arra járók ilyenkor csak mosolyognak magukban, nem is gondolván, hogy a teljes átéléssel követett dél-amerikai karakterek miatt olyan torz pletykák látnak napvilágot, amilyeneket legvadabb rémálmában sem gondolna az egyszerű, szappanopera-mentessége miatt sótlan életet élőnek titulált halandó.

Mert a kisvárosi, tömbházi élet is maga az ármányok uralta kuszaság – melynek minden részletét ismerni vélik a nagy, csipkés kalapok alatt friss bodzalevet szürcsölgetők. Csakhogy hatvan lakrész családjainak, fiatal párjainak és egyedülállóinak hétköznapjai akkora folyamatosan feldolgozandó információmennyiséget jelentenek, amivel az élet derekán túljutott agytekervények már képtelenek megbirkózni – és így jön létre egy hatalmas massza, amiben minden összefügg mindennel. Két valóság létezik: a tényleges és a pletykapadé. Utóbbiban teljes lelki nyugalommal boronálnak össze két, egymást látásból is alig ismerő szomszédot, akiknek valószínűleg fogalmuk sincs róla, hogy mihamarabb össze kell házasodniuk, mivel már úton van a közös gyerek. A számlákkal elmaradó fiatalok pedig „kábítódrogra” költik a szerencsejátékon nyert pénzüket – és az már csak a hab a tortán, hogy valakinek azért lett múlt hónaphoz képest két köbméterrel több melegvíz-fogyasztása, mert egy bizonyos szektába állva azt kapta feladatul, hogy kukázó cigányokat fürdessen. Számomra az volt a legjobb, amikor érkezésemkor elcsitult az ülőalkalmatosságokról figyelő tömeg, előtte azonban elkaptam egy „csendesebben, jön az újságíró, vele vigyázni kell” mondatfoszlányt. Amint a fenti sorok is mutatják, valóban érdemes vigyázni.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezt olvasta?

Kozán István

Kozán István

Amíg nem késő

Tisztázzuk a legelején: a Sepsi OSK kiesése után a román sportsajtónak úgy kellett a titokzatos, egyetlen porcikájában sem román FK Csíkszereda a Superligába, mint egy falat kenyér. De mi, romániai magyarok hol vagyunk ebben a sokismeretlenes egyenletben?

Kozán István

Kozán István

Mars helyett inkább tényeket

Megyeitanács-elnökként gyöngyözte ki magából Biró Barna Botond a parajdi betonhiány hallatán, hogy az érintett „cégnek nincs mit keresnie Parajdon, szakmai arrogancia jellemzi őket”, meg egyébként is „Mars!”. Ennél azért többet várunk.

Kozán István

Kozán István

Ünneprontás

Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.

Szüszer Róbert

Szüszer Róbert

Helló, ez már az új világ!

Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!

Kozán István

Kozán István

A megyei tanács jogászai már nem teljesítenek jól?

Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.

Kozán István

Kozán István

Ideje

Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.

Kozán István

Kozán István

Nyilván ezért is a média a hibás

Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.