Mikor kell verekedni?

Verekedni sohasem kell, ez megkérdőjelezhetetlen aranyszabály, engem legalábbis arra tanítottak anno, zsenge kisgyermekkoromban, teljesen logikátlanul, mert a balhékat mindig én vittem el, lett légyen, hogy minden összeakaszkodás után, megrögzött pacifistaként, én vittem el balhét. Utána meg azért húztam ki a dugót, mert hagytam magam elagyabugyálni, minek folyományaként életbe lépett az atyai szigor, s kaptam némi kiegészítést, mert, ha már arra vetemedtem, hogy mégis belekeveredtem egy ilyen ügybe, legalább annyi eszem lett volna, hogy ne hagyjam magam megkalapálni. Tény viszont, hogy vannak esetek, amikor a dolog elkerülhetetlen. Márcsak ilyen ez az élet, olykoron akadnak helyzetek, amikor az ember kénytelen visszaütni. Visszaütni – a szó nemesebbik értelmében, s ez nem feltétlenül pofozkodást, öklözést, rugdosást jelent.

Történt a minap, hogy egy Maros menti községben helybenhagyták az épp nyertes polgármester (hadd legyen tökéletesen mindegy, hogy milyen párti) békésen örülgető csapatának egyik tagját. Érdekes módon tizenkét évvel ezelőtt senki nem bántotta Vásárhelyen az akkor épp nyertes polgármester bazári majomként ugrabugráló csapatának egyik tagját sem. Mi több, olyanról sem hallottam a napokban, hogy Nagyszebenben bárkit is bántottak volna azért, mert egy szász nyerte meg – ismét – a főbírói tisztséget. Szóval mondom, itt a Maros mentén a nyertes csapat vagy legalábbis annak némely tagja kihúzta a dugót. Nyílt színen, térfigyelő kamerák bűv- és látókörében. Mit tesz erre a rend felkent és elhivatott őre? Megbírságolja a nyertes jelöltet, hadd tanuljon becsületet ez a közösség! Hiába vannak videofelvételek arról, hogy nem a sógor ütött vissza, hogy az elektorális ellenfél csapata kezdte a balhét – és az is fejezte be „sikeresen” –, bűnbaknak lennie kell. Punktum. A bűnbak pedig kéznél van. Mint mindig.

Potomságnak tűnhet, de a verőlegények pontosan annak a másik jelöltnek a holdudvarából kerültek ki, aki csak úgy mellesleg sportember, olimpiai meg európai versenyeket nyert, ám úgy látszik, a fair play szellemet nem tudta átplántálni a híveibe. Ha egyáltalán van benne ilyen. Mert ugye, veszíteni is tudni kell, ez a sportban áthághatatlan vagy legalábbis annak tartott szabály.  

Most már csak arra vagyok kíváncsi, miként fog ítélni az igazságszolgáltatás ebben az ügyben. Merthogy bírósági ügy lesz ebből, úgy hírlesztik. Megint az lesz a hibás, aki a verést kapta? És egyáltalán – lesz-e a sértett érdekeinek védelme, védője?