Még kér a nép, most játsszatok nekünk!

Igen, én is jót „derültem” azon, hogy Buta Levente, Bunta Levente majdnem-alteregója felbukkant a független polgármesterjelöltek között. Azon is, ahogyan a jelenlegi polgármester kijelenti, mesterhármasra készül, s ha majd megnyeri a választásokat, a jól bejáratott győzelmi jel (V!) helyett három ujjal int be alulmaradt ellenfeleinek.

Összeesküvés-elméletekből is kijutott nekünk, mindenki gyanús és gyanúsított a Buta polgármesterjelölt elindításában. De Uraim, hátrébb az agarakkal! Ezért a választási bohózatért mind felelősök vagytok. Igen, a jelenleg regnáló polgármester is, hiszen mindent elkövetett azért, hogy az általa is sokat kritizált elődje, Szász Jenő nyomdokaiba lépjen: homokozónak nézze ezt a várost. Kivéve most, a hajrázás idején, a felizzott kampányelőn, amikor üzenni szépeket igencsak tud.

Az udvarhelyi közélet azt kapja, amit e dráma szereplői saját játékukkal készítettek elő. Titeket csak ne lepjen meg, hogy kerül pénz-paripa-fegyver egy ilyen mutatványra, hiszen csapnivaló monológotokkal alakítottátok – immár a szó szoros értelmében is – játszótérré a helyi politikát. Nem csoda, hogy Székelyudvarhelyen olyan nehéz közszereplésre csábítani épeszű és éplelkű embert.

Ne moralizáljatok! A dumából elegünk van, s már rég tudunk olvasni a sorok között is. Abból is, ahogy cinikusan szemberöhögitek a városlakót, ha véletlenül utatokba kerül. Akkora gallérotok van, hogy ihaj. Jóllakottan böfögtök, de sokatokban annyi nyoma van az őszinteségnek, mint egy csúszómászóban. És ezzel nem a csigákat akartam megsérteni.

Nem csak rendezitek ezt a bohózatot, hanem szerepeltek is benne, nehogy már lázadni kezdjen lelki tyúkszemetek, ha mi, kívülállók/nézők jókat derülünk rajtatok. A kínlódásotokon. Azon, ahogyan egymás után kiöklendezitek a nagy(?) szavakat, miközben ömlik az őszintétlenség a torkotokból, mint kígyó az egyszeri mostohából.

Rendben, hazudjatok csak reggel, délben és este (tisztelet a kevés kivételnek!), de annak azért legyetek tudatában, hogy az egyszerű halandó nem arra figyel, amit mondtok, hanem arra, amit cselekedtek. Ahogyan tesztek valamit, igen, sokszor a nagy semmit.

Rühellek általánosítani, és nem hiszem, hogy szellemi csúcsokat döngetne ez a kifakadás, de, kérlek, ne szörnyülködjetek saját előadásotokon. Ne, hiszen ti magatok vagytok a szereplői ennek a bohózatnak, még ha színésznek csapnivalók is vagytok. Felléptél a színpadra? Akkor játssz, szerepelj, cselekedj saját tehetséged szerint. De, fájdalom, kiröhögni csak akkor nem fogunk, ha hitelesen adod elő szereped. Csak a szereped, mert önmagad hitelességét már rég eljátszottad!